Mostanában sokszor elhangzik, hogyan lehet kicsi Csillagoknak nevezni két ilyen nagy fiút. Ilyenkor minden esetben az a válasz, " ha nagyok illetve felnőttek leszünk, akkor is kicsi Csillagok szeretnénk maradni neked."
Az új évben folytatódott a felzárkózásotok az új iskola szintjére. Félévben a bizonyítványaitokban volt 2-3 négyes osztályzat, és a többi ötös volt. Ennek azért örültem, mert amikor az igazgató átvett Benneteket azt prognosztizálta, hogy egy, de inkább két jegynyi rontás várható. A szorgalmatok és kitartásotok eredménye volt ez a szép bizonyítvány.
Apa ennek örömére jutalmul befizetett egy gerlitzeni síutat.
Andriskám,Te ragaszkodtál ahhoz, hogy snowboardot vegyen Apa Neked. Bencém, Te megelégedtél a síléccel.
Az iskolából elengedtek Benneteket a jó eredményetekre való tekintettel. Nagy várakozással voltatok. Felcsatoltátok a léceket, snowboardot, és próbálgattátok a mozdulatokat.
Eljött az indulás napja, és nagy izgalommal beraktuk a csomagokat a kocsiba, Hajnalban elindultunk. Máté és a Pet itthon maradtak. Az egyetlen férfi, az EbÚr vállalta az őrizetüket.
Nagyon szép kis falúban volt a szálláshelyünk. Takaros ódon faház, gyönyörű festett bútorokkal volt a házunk.
Megmutattuk, hogyan kell a léceket vinni a vállatokon, illetve a kezetekben. Némi gyaloglás és lépcsőzés után felértünk a pénztárakhoz. Apa megváltotta a bérleteket, valamint kapott egy térképet a pályákról.
Andriskám, Apa Téged elvitt magával snowboardot tanulni, Bencém, Te velem maradtál.
Megkezdtük az alapok elsajátítását. Szerencsére nagyon gyorsan ráéreztél a helyes mozdulatokra.
Elég gyorsan tanultál, és főleg egyáltalán nem volt Benned félelem.
Apa Téged, Andriskám felvitt jó magasra, mert szerinte a snowboard helyes alkalmazásához nagyobb lendület kell. Én nem értek hozzá, de nem tartottam jó ötletnek.
Egy idő után leértetek, de mindig ugyanabban a pozícióban jöttél, szemben a lejtővel. Estél ide-oda, de nem adtad fel. Tiszteltem az elszántságodat.
Amikorra leértetek alaposan elfáradtál, ezért megkínáltalak Benneteket a szálláson készített elemózsiával.
Pihenés után folytattuk. Apával újra felmentél Andriskám, Bencém mi meg a kék pályán forogtunk.
A felvonóba való beüléskor segítettek a kezelők, mert elég bátortalan voltál.
A pálya mellett volt egy műdombokkal tarkított pályácska, amit Te azonnal kinéztél magadnak. Én úgy gondoltam, hogy pár órával az első lépések után még nem ott kellene próbálkoznod. Szerencsére elfogadtad.
Megtanultunk fékezni és kanyarodni. Egy kezdőhöz képest igen nagy sebességgel közlekedtél már. Délutánra Apáék is előkerültek már. Apa kissé mérges volt, hogy Andriskám, Te nem tudtad vagy nem akartad megcsinálni, amit mondott Neked a kanyarodás technikájáról. Persze már halálosan fáradt és vizes voltál a sok eséstől.
Amikor bezártak a liftek, hazamentünk. Este megbeszéltük a történteket és azt is, hogy holnap újra megpróbáljátok a snowboardot. Én azon a véleményen voltam, hogy nem kellene erőltetni, ha ennyire nem megy, de Apa még bízott abban, hogy másnapra minden jó lesz már.
Hamar sikerült felébredni, és így korán a pályán voltunk.
Bencém, mi lent maradtunk a kéken, ők meg felmentek a piros pályára.
Egy jojós felvonóval felmentünk egy dombra, amit az előző nap még nem használtunk. Állt egy magyar csoport, akiknek egy oktató mutogatta a teendőket és magyarázott nekik. Láttam, hogy a szeme sarkából Téged figyel Bencém.
Egyre gyorsabban és ügyesebben kanyarogtál és főleg már zárt lábbal, úgy ahogy a nagy könyvben meg van írva. A fékezés is már többször sikerült, mint nem.
Felnéztem a szemben lévő hegyre, és láttam, hogy Apa mint a szélvész jön le.
- Hol az Andris?
-Jön csak lassan, de semmivel sem jobb, mint tegnap volt. De én meg már szeretnék egy kicsit szabadon csúszni.
- Rendben, menj el nyugodtan, majd leszek velük,
Hamarosan Andriskám Te is megérkeztél eléggé lelombozódottan. Megbeszéltük Apával, hogy együtt felmegyünk. Ő folytatja tovább az utat a csúcsra mi meg elindulunk a piros pályán lefelé.
Bencém, Te mit egy kiscsikó ugrándoztál boldogan, de Te Andriskám nagyon feszült voltál. Potyogtál jobbra-balra.
Néha a gallérodnál húztalak fel, mert annyira fáradt voltál. Lefelé menet elhatároztam véget vetek ennek, és Téged is sílécre állítlak.
Amikor Apa utolért, elmondtam az ötletemet. Nem volt túlságosan boldog, de beleegyezett.
Lementünk a hegyről és a kölcsönzőből kivettünk egy pár cipőt továbbá egy pár lécet.
Innentől már az én hatáskörömbe kerültél, Apa meg szabaddá vált.
Bencém Neked már jól ment a felvonózás is, ezért Andriskám veled kezdtem újra a beszállás rejtelmeit elsajátíttatni.
Nem csalódtam Benned. Amit elmagyaráztam, azt azonnal megcsináltad és ügyesen követted a Bencét. Nagyon boldog voltál, és én is, hogy a sízés milyen jól fekszik Neked is.
-Bánom is én, de vigyázzatok, mert nagyokat lehet rajta esni. Elmagyaráztam a technikáját, és szélnek eresztettelek Benneteket. Volt ott hopp és kopp is, de összességében jól csináltátok azt is.
Megbeszéltük, hogy másnap felmegyünk a piros pályára, mert ugye a sízéshez is kell egy bizonyos sebesség.
Délután még ott maradtunk a lenti pályákon.
Az az oktató, aki múltkor figyelt minket, nagyon megdicsért Benneteket, hogy milyen ügyesek vagytok, és szépen haladtok. Még a zárás előtt akartunk egyet csúszni, ezért a lehető legnagyobb sebességgel lecsúsztunk. Azzal a lendülettel bekanyarodtunk a felvonóhoz. Az a kezelő, aki tegnap még segédkezett berakni Benneteket, szintén megdicsért, hogy már ez is jól és biztonságosan megy Nektek.
Folyt. köv. késő van
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése