Pálfordulás?

Drága kicsi Csillagaim!

Korábban indultunk Értetek, azért, hogy az iskola igazgatójával Apa tudjon beszélni és átadja az ítélet másolatát is neki.
-Nagyon sajnáljuk, hogy két ilyen okos gyerek elmegy az iskolából, de az ő érdekük sokkal fontosabb, mint a statisztika.  Ez a változás minden bizonnyal az érdekeiket fogja képviselni.
-Azon vagyok, Asszonyom. Ők mindennél fontosabbak nekem.

Az utcán összetalálkoztunk Bencém az óvónéniddel. Apa elkezdte mesélni, hogy a bíróság megváltoztatta a korábbi döntést, és hozzá kerültetek.
- Igen tudunk róla. Tudtuk, hogy mennek meghallgatásra, tudtuk, mi lett az ítélet.
-?
-Tudja apuka ez egy kis falú (város). Itt megy a hírfolyam. Mindenki mindenről tud.
-J.-ka mesélte?
-Nem, máshonnan is jönnek a hírek. Az lenne a legfontosabb, hogy egyezzenek meg a gyerekek érdekében.
-Sok alkalommal felajánlottam az együttműködést a T.-nak, de hallani sem akart róla. Most sem válaszolt a megkeresésemre.
- Az nagy baj. Soha többé nem lenne szabad, hogy az a szörnyű jelenet még egyszer lejátszódjon, ami itt történt 2010.-ben, arról is tudott az egész falú.
- Emlékszik, amikor a Bence visszahívott engem, 2010-ben?
- Hogyne, szörnyű lelki állapotban volt akkor a Bence. Sokat is törtük a fejünket, hogy mit tegyünk vele. Nagyon jó volt akkor nekik, hogy lejöttek, és biztosították őket a szeretetükről. Azt hitték, hogy önök zavarták el őket az anyjukkal együtt, és már nem szeretik őket. Onnantól kezdve sokat javult az állapota. Sajnos az anyjukat ez egyáltalán nem érdekelte.
-Jó helyre kerülnek meglátják Asszonyom, Nyugodt családi életet biztosítunk majd nekik.
- Hogy van a kisbaba?
- ????
-Ezt honnan tetszik tudni?
-Mint mondottam működik a K- rádió
- :-D
-Apuka, sok sikert, boldogságot, a többi óvónő képviseletében is kívánom.
Majd megölelt és megpuszilt bennünket.

Anya nem válaszolt egész héten Apa megkeresésére. Persze ez nem csoda, hisz rendre megválaszolatlanok az e-mailjei.
Igen meglepő módon, a kocsija az Anyának bent állt a kertben. Utóbbi időben mindig a Mama adott át Benneteket.
Amikor eljött az idő az átadásotokra, Anya mosolyogva megjelent a kapuban.
- Szervusz, András
Húúú, ebből mi lesz, hiszen vagy 3 éve nem köszönt soha.
- Arra gondoltam, felköltözök Budapestre, és megegyezünk abban, hogy a gyerekek egy hetet velem vannak, és egy hetet veled. Hiszen nekem nincs családom, csak ők, neked meg ott van az új családod- érdemes figyelmesen olvasni a szavait. Nincs családom, csak ők- megint csak ő ami rávitte, hogy egyezséget kérjen Apától.
 -Rossz ötlet. Szó nem lehet róla. Korábban sok alkalommal megkerestelek egyezség miatt, de semmit nem fogadtál el, vagy nem is válaszoltál rá. És most hirtelen ennyire fontos lett, hogy megegyezzünk? Nem fogadtad el, hogy vegyünk Kistarcsán egy házat, nem fogadtad el a felajánlott zuglói lakást, nem fogadtad el az ajánlatot, amit az ítélethirdetés előtt, és nem válaszoltál az eheti e-mailomra sem. Emlékezz az utolsó sorára az ajánlatomnak! "Az ajánlatom a jóindulatodig tart!"
Anya folytatta, mint ha nem hangzott el volna semmi Apa részéről.
- Leírjuk az egyezményünket és a bírósághoz fordulunk, fellebbezünk, és kérjük az ítélet megváltoztatását.
- Nincs fellebbezés, nem írunk le semmit, minden marad az ítélet szerint.
- Akkor én fellebbezek.
- Tedd meg, de akkor elveszted a gyerekeidet, hisz' te magad ígérted meg nekik, hogy nem fellebbezel.
 Mostanra már elég ideges lett Anya. Apa hajthatatlan volt.
- Miért nem fejezhetik be az iskolát K.-en?
- Azért mert a leghőbb vágyuk 4,5 éve, hogy velem élhessenek, és emiatt minden perc késedelem, negatívan hat rájuk. Ezt a bíró is leírta az ítéletben. 

Emlékezzünk csak rá, mit mondott az egyik tárgyaláson.
-Nem fogadom el a felkínált lakást, mert nincs szándékomban elköltözni K.-ről. Itt van a családom, a szüleim, nem azért csinosítgattam eddig a házamat.

Aha, megint csak ő és ő. Akkor még volt családja, mostanra már nincs, csak Ti? Anno nem számított, hogy ne kelljen havonta 600 km-t utaznotok, csak az hogy mennyire szép már a háza.
Még az utolsó tárgyaláson is azt mondta, nem szándékozik elköltözni, sehová, -ide értendő Olaszország is, mert itt vannak az idős szülei, itt vannak a barátai.  És most hirtelen el akar költözni. Csak a mostani helyzetben, a bírósági döntés után jön rá, hogy Ti vagytok a családja.

Apa azt mondta Nekem, hogy Anya költözzön fel Budapestre, rendezze le az életét, teremtsen biztonságot, állandóságot és akkor majd beszélhetnek valamilyen kompromisszumról.  Addig semmit nem hajlandó elfogadni, hisz a bíró is leírta, hogy felelőtlen. Stabilitásra, kiszámíthatóságra van szükségetek, nyugodt légkörre a tanuláshoz. Nem vándoréletre. Anya 2010-ben azt mondta a pszichológusnak, hogy nem tudja mi lesz 5-10 év múlva, de úgy gondolja a nyelvből mindig meg fog élni. A pszichológus mély szakmai tudással ezt úgy jellemezte, hogy Anya jövőképe stabil, kiszámítható. Apa nem pszichológus, de ez a számára teljesen elfogadhatatlan. Nem fog belevinni Benneteket bizonytalanba, majd ez lesz, majd az lesz.
Ez most az én véleményem, lehet nem igaz, de tartok tőle, hogy túlnyomó súllyal van az Anya döntésében.
Ha egy hetet itt vagytok, egy hetet nála, akkor nem kell tartásdíjat fizetnie, nem kell utazásra költenie a pénzét, és meg lehet felezni a perköltséget, mely igen tetemes. Hangsúlyozom, ez az én véleményem, lehet, hogy tovább gondoltam a történteket a kelleténél.
Bárhogyan is van, semmiképp nem jó.
Érdekes, hogy ő elvárja, hogy Apa akceptálja az ő problémáit, de ő soha semmire nem volt hajlandó, még a Ti érdeketekben sem. Viszont Apát, most nem a bosszú vezérli, hanem az hogy annyi szenvedés, kínlódás, könny után lezáródhasson ez a szörnyű 4,5 év, és nyugodt mederbe kerüljön mindannyiunk élete. Ebben Anya akar-e, tud-e partner lenni, az majd később eldől.


Előzetes tervek szerint pénteken jöttök végleg haza.
Már a kocsiban ültetek, amikor elmeséltétek, hogy Anya most szabadságot vett ki.
- Tudod Meme, régebben sokszor kértük, hogy ne dolgozzon, vegyen ki szabadságot, de nem tette. Bezzeg most, amikor már jövünk el, kivesz szabadságot. Még a jövő héten vele maradunk, de pénteken már el akarunk végleg jönni.
- Mi mondtuk neki, hogy költözzön fel Budapestre.
- Csillagom az nem ilyen egyszerű. Kell találni egy lakást. Én már nem adom oda neki a zuglóit, mert abból balatoni nyaraló lesz. Nagyon régen a nagynénje, aki akkor az Önkormányzatnál dolgozott, szintén felajánlott neki egy bérlakást. Azt sem fogadta el. De tegyük fel, talál egy lakást. Miből fizeti ki? Vagy miből fizeti a bérét, ha nem saját tulajdonú? Miből fizeti ki a rezsit, a fenntartását? Kell egy munkahely. Mihez ért?. Csak olaszul tud, nincs semmilyen végzettsége, kizárólag érettségi. Manapság diplomás fiatalok több nyelvi ismerettel sem találnak munkát. Ő már idén 40 éves lesz. Ezt a korosztályt nem keresik már a munkáltatók. Hidd el kisfiam, ebben a helyzetben elég felelőtlenség lenne, továbbra is a gondozására bízni Benneteket.Velem éltek, és ha látni akarjátok őt, bármikor a tanulmányi időn kívül felkereshetitek.

Bence Te már készíted a búcsúajándékokat a barátainak, ezt az iskola titkárától tudtuk meg. Komolyan gondolkodva, örömmel készültök az elszakadásra, csak egyvalaki szenved. A Mama szerintem, nem veszi annyira zokon, hogy nem lesz ő a rabszolga, annyi idősen, és komoly mozgásszervi fájdalmakkal, a Papáról nem is beszélve. Remélem még lesz egy vissza út K-re és aztán soha többé nem akarjuk látni K-t. Elég volt belőle. Sajnos Nektek viszont nincs vége, mert fordított irányba, de tovább is mennetek kell. A másik kérdés, hogy Anya betartja-e a Nektek tett ígéretet, és nem fog fellebbezni.


Csak remélni tudom, hogy rövidesen rendeződik minden, és a hőn áhított hazatérésetek rövidesen bekövetkezik.

Millió puszi és ölelés Nektek, Drága kicsi Csillagaim.

Meme

Email Anyának

Drága kicsi Csillagaim!

Ma voltunk az iskolában, megbeszélni az igazgató bácsival az adminisztratív teendőket, és pár mondattal bemutattunk Benneteket. Az igazgató bácsi nagyon szimpatikus ember, csak a gyerekeknek lehet hogy kissé ijesztő. Nagyon magas és jól megtermett. Olyan mély hangja van, mint az egy óriásnak illik. Remélem kellő felkészítés után nem kaptok majd szívbajt tőle. Ő is olyan kedves, mint a bíró bácsi volt.

Megígérte, hogy beszél a tanáraitokkal, annak érdekében, hogy minél kisebb törés legyen az iskolaváltás.
Megállapodtunk vele, amennyibe az Anya korábban elenged Benneteket, akkor azonnal kezdhettek, ha nem, akkor 19.-én.


Apa ma is írt egy emailt Anyának reménykedve benne, hogy jobb belátásra tér, Veletek kapcsolatban.




Amennyiben ezt a levelet is válasz nélkül hagyja, nincs más hátra kivárni a 15 napot. 4 évet kibírtunk, kibírjuk már ezt a pár napot is.

---------- Továbbított levél ----------
Feladó: András Simon
Dátum: 2014. február 5. 21:07
Tárgy:
Címzett: T.E

Kedves Tímea!

Kérlek ássuk el a csatabárdot, és intelligens szülőknek megfelelően éljünk tovább a gyerekek érdekében. Semmi értelme tovább az acsarkodásnak.

A hétfői tárgyalás tükrében újólag kérlek, hogy tiszteletben tartva a gyerekek akaratát minél hamarabb tedd lehetővé, hogy érvényesüljön az. Ideális lenne a mostani hétvége. Így volna lehetősége a felkészülésre Neked is és nekem is. Ez azért lenne jó, mert nemrég kezdődött a második félév. Adminisztratív dolgokat is el kellene intézni. Itt gondolok többek között a bejelentkezésre, beiratkozásra, háziorvosi átjelentkezésre. Egyébként február közepén lesz a farsang az iskolában, és az is lehetőséget nyújtana a zökkenőmentesebb beilleszkedésükre. Kérlek közöld velem, hogy milyen tankönyvekből tanulnak (valószínűleg az Apáczai kiadó), hogy ha nem azonos az itteniekkel, akkor azt még beszerezhessem.

Tudod lehet fellebbezni egy bírósági döntés ellen, de a gyerekek döntése ellen nem. Ott nincs fellebbviteli tárgyalás.Ők már hivatalos helyen 4 alkalommal kifejtették mit szeretnének. Máshol számtalanszor már, különböző formában.

Az iskolával kapcsolatban az alábbi linken tájékozódhatsz. Most ebben a helyzetben ez az iskola legideálisabb, közel van, nagyon jó hírű iskola, és a továbbtanulás szempontjából nagyon jó statisztikája van, budapesti szintű. Az ő továbbtanulásukat majd érdemben megvitathatjuk, bármikor kifejtheted az álláspontodat. Mindenről idejében tájékoztatni foglak.

http://iskolacsomor.hu/iskolankrol.html

Ide járnak a Bence volt óvodás társai, és a jelenlegi barátai is. A barátnője az anyámnak a szülői munkaközösség elnöke, képviselő testületi tag, a csömöri kulturális élet aktív résztvevője és szervezője, mindenben segít nekik. A beilleszkedésükben, a felzárkóztatásuk érdekében mindkét osztályfőnökük felajánlotta a segítségüket. Az iskola igazgatója is várja már őket. Általános összefogás van a környéken a fiúk érdekében a szülők és a gyerekek részéről.

Nem lesznek napközisek, mert nincs rá szükség. Itthon várjuk őket minden nap hárman felnőttek, vagy amikor én dolgozom ketten. Jelenleg 5 szabad nap esik 1 munkanapra nekem. Persze ez nem állandóan ebben a felbontásban van. Most például másfél hetet nem dolgozom, és csak aztán megyek szolgálatba.

Munkámmal kapcsolatban semmi titok nincs. Százados vagyok, kiemelt főreferens. 

 A láthatásokat nem kötelező a bíróság által szabályozottan megvalósítani, mert a fiúk és a Te igényedet egyeztetve az iskolai elfoglaltságukkal, bármikor lehetséges. Ha normális mederbe jutnak a dolgok, akkor nem zárkózom el az elől sem, hogy itt nálam is bármikor meglátogathasd őket, ha erre jársz.

Még egyszer kérlek, hogy dönts okosan, hisz most Nálad van a döntés lehetősége. 



Természetesen a válaszlevél soha nem érkezett meg.


Nem baj. Egy szebb élet és szebb jövő vár itt Rátok.

Millió puszi, és ölelés nektek.

Meme

K.-i Járásbíróság .... számú ítélete

A bíróság a Sz.-i Törvényszék 2....... számú ítéletével 2012.január 26.napján jogerőre emelkedett  13.P.....számú határozatát 

M E G V Á L T O Z T A T J A .

A felek kapcsolatából  2004. április 19.-én született Bence és a 2006. január 15.-én született András Őrs

utónevű gyermekeket a felperesnél helyezi el.

Kötelezi az alperest, hogy a gyermekeket 15 napon belül-irataikkal, valamint személyes és tanulmányaikhoz szükséges ingóságaikkal-adja ki a felperesnek.

Az alperes 2014. március 1 napjai hatállyal köteles a gyermekek  után gyerekenként  ......-...... és havonként gyermektartás díjat a felperesnek megfizetni önkéntesteljesítés útján, előre esedékesen minden hónap 15.-ik napjáig.

Továbbiakban is rendelkezett a bíróság, majd további 20 oldalon indokolt.

Egy igazi bírótól elvártan, elfogultságot mellőzve, az éleket "lecsiszolta", az ellentéteket nagymértékben kiegyenlítette, kidomborította a felek hibáit, helytelen cselekedeteit, de keresve a mentő körülményeket. Összehasonlította a felek által kínált és megteremtett feltételeket, hozta meg a döntését. Emberi módon méltatta a szülők eddigi teljesítményét, melytől a fiúk, idézem a szavait:

.....a kortársaikhoz képest magasabb intelligenciával, értelmi és érzelmi képességekkel, és szocializáltsággal rendelkező gyerekek....

.....Koruk ellenére rendkívül intelligensek, nemcsak értelmükben, hanem emocionálisan. érzelmileg is jól szocializáltak...

...A bíróság a perbeli gyerekeket érdekeltként közvetlenül hallgatta meg. , ennek nem látta akadályát az addigra rendelkezésre álló adatok, valamint a gyerekek korára és érettségére figyelemmel. Az eljáró bíró személyesen győződött meg a gyerekek kortársaikat meghazudtoló és meghaladó intelligenciájáról, érettségéről, tág látóköréről, amelyet a bíróság mindkét szülő érdemének tekintett, de abból a bíróság is meggyőződött, hogy elhelyezésükkel kapcsolatos véleményük egyértelmű és befolyásmentes.

Itt a szülők és nagyszülők 5 -t kaptak a bírótól a gyereknevelés tárgyban.

Tárgyi értelmű megjegyzése a bíróságnak:

A felperesi környezet tárgyi értelemben véve jóval gazdagabb, az átlagos családi körülményeket is meghaladó mértékű, a kert a lakás, a gyermekszoba, ill. játszószoba berendezettségét is értendő.

A felperesi környezetben több lehetőség adott a szabadidő tartalmas eltöltéséhez, melyet meg is tesznek a közeli erdőben, tónál tett kirándulások alkalmával, a quadozásra adott lehetőséggel, ill. a közeli főváros adta lehetőségekkel, mint az Állatkert, Hajógyári -sziget, aquapark. A településen van lovaglási lehetőség , uszoda, kézilabda, sportpálya, továbbá egy magas nívójú iskola, mely a felperes előzetes egyeztetésre tekintettel bármikor hajlandó fogadni a gyerekeket.

 Hivatkozott a bíróság a beadványokra, annak valós és esetleges valótlanságaikra, kitért a tanuk meghallgatásán elhangzottakra, és arra hogy miért zárt ki tanukat a meghallgatásból, illetve miért nem vette figyelembe az össze-vissza hadovázó szomszéd vallomását. 

Hivatkozva a Cst. paragrafusaira, és a legfelsőbb Bíróság irányelveire, majd minden összegezve hozta meg a fenti ítéletet a Bíró úr.

Függetlenül a nekünk kedvező döntéstől, le a kalappal ezelőtt a fiatal bíró előtt. Ilyen átfogó, alapos munkát kellene minden bírónak végezni. Idős és rutinos bírák is tanulhatnának tőle.

Most az következik, hogy az anya mit lép. Van-e értelme a fellebbezésnek, van-e értelme ezt a lehetetlen állapotot tovább fenntartania, annak ellenére, hogy a fiúk elvágyódnak? Hajlandó végre először az életében a gyerekek érdekeit figyelembe venni? Tartok tőle, hogy mindennek ellenére meglépi, de lehetséges, hogy nyugodtabb körülmények között majd mérlegel. Úgy legyen!

Tegnap eldöntöttem, hogy nem rúgok bele a földön fekvő oroszlánba, de a tárgyalás utáni reakciója miatt felülbíráltam az álláspontomat.

Az egész tárgyalás alatt rezzenéstelen arccal ült és hallgatott. Már ez is nagyon fura, hisz' a gyerekei és az ő további sorsa volt terítéken. Lelke rajta, ő ilyen ember. De, kint a váróban András megkérdezte (szinte bocsánatkérően), hogy mikor adná át a gyerekeket. Félelmetes volt az arca. Valami olyan mérhetetlen hidegség, elfojtott dühöt tükrözött, hogy ez még engem is meglepett, holott ismerem jól őt. Elfojtott hangon csak ennyit válaszolt:

-Majd 15 nap múlva.

-Miért jó ez neked?

Válasz nem volt és elviharzott. András futott utána és meg akarta beszélni, hogy szeretné a gyerekeket most látni és beszélni is akar vele.

-Kell a mobilom-kérdezte Andrást

-Nem ezt mondtam!

Egyéb reakció nem volt és elviharzott. Ezek után hazafelé megálltunk K.-en az anya háza előtt. Megvártuk őt addig nem csengettünk be. Jóval később hazaért, és nagy sebbel-lobbal berohant a házba. Kisvártatva nyílt az ablak és a fiúk megjelentek. Bence szeme ragyogott és fülig ért a szája. Viszont az Andris nagyon visszafogott, szomorú volt.

-Tudjátok mi történt?

-Igen mondta az Anya.

-Andriskám te nem is örülsz, hisz' te voltál, aki határozottan azt mondtad mindenkinek, hogy velem akarsz élni?

-Hm, hát...

-Hagyd András-mondtam

Elbeszélgettünk, egy kicsit oldódott Andris, majd hazaindultunk. 

Kérdés, hogy mi történt abban a röpke 2-3 percben, amikor az anya hazaért. Mit mondhatott nekik? 

Na ezt nem kellett volna. Dühből megbántani a gyerekeket, esetlegesen félelmet, bűntudatot kelteni bennük. Talán hét végén megtudjuk majd mi hangzott, el akkor és ott.

Bíztam reméltem, hogy az Anya megváltoztatja az eddigi álláspontját és a döntés után konstruktívan fog a helyzethez állni. Sajnos ez eddig még nem történt meg.

Most az adminisztratív dolgok intézése következik a mai nappal.
Remélhetőleg megnyugtatóan lezárul az elkövetkezendő időben ez az időszak, béke és nyugalom korszaka jön mindannyiunk számára.

Brazzorotto

Négy és fél év, - annyi könny és kiszolgáltatottság után-, őszinte hálával köszönöm  meg Dr. Szabó István bíró úrnak, a K.i Városi Bíróság fiatal bírájának, hogy itthon lehetnek a kisfiaim újra, és immár végleg együtt lehet a családunk. Ezúton köszönöm a lelkiismeretes, mindenre kiterjedő munkáját, azt hogy fiatalságát alapos felkészültséggel kompenzálta, korrigálta egy begyepesedett anyapárti bírónő rossz döntését.

Végtelenül elítélem a K.i Gyámhivatal tehetetlen ügyintézőnőit is. Azt, hogy a gyerekek érdekeit háttérbe szorítva minden esetben kiállt a Csjt.t rendre megszegő anyjuk mellett. „Higgye el apuka, az anyuka szereti a gyerekeket”, „Sajnos nincs lehetőségünk az anyát rábírni, hogy vigye el őket orvoshoz…” stb. stb. Nagyon örülök, hogy a gyermekeim kikerültek az ő hatáskörükből Bíró Úr segítségével.

Meg kell említenem a rendelésre szakvéleményeket gyártó pszichológusnőket. Van ezek közt olyan is, aki igazságügyi titulussal  is rendelkezik.

Az összes „elvált” gyerek érdekében jó lenne ezt a sok kivénhedt ügyintézőnőt, bíró nőt, szakpszichológusnőt elzavarni nyugdíjba, hogy ne okozhassanak maradandó károkat a továbbiakban.

Köszönöm Bíró Úr!

 

2014. február 03.

Kedves T.!


Ez a fejezet most Neked szól.

Hosszú-hosszú 4 év, annyi viszontagság után eljutottunk a mai naphoz. Szerintem mindegyikünk szívesen elfeledné ezt a négy évet, de legfőképpen a gyerekek szenvedték meg ezt az ostoba, értelmetlen harcot.

Jó lenne a mai naptól- függetlenül a bírósági döntés kimenetelétől, András szavait idézve, elásni a csatabárdot. A gyerekekre maximális figyelmet fordítva, az előmenetelüket, fejlődésüket segítve összefognátok Andrással. Biztosíthatlak benne, hogy András jó szándéka ezt lehetővé teszi. Kérlek légy Te is ebben partner.

A fiúk szeretnek Benneteket, és ez így van rendjén.
Ne kelljen soha többé idegenekkel beszélgetniük az érzéseikről, kötődéseikről, hiszen ez annyira személyes, belső érzés.
Nem kelljen kettőtök közül választaniuk. Az rendben van, hogy két felnőtt ember más utat akar választani, el akarnak válni. De egy gyerektől nem lehet elválni, nem lehet elválasztani a másik szülőjétől, testvérétől, mert az akkora törés a számára, mely egy életen át elkíséri. Nem szabad ebbe belevonni idegeneket, bíróságokat, hivatalokat, hiszen ők csak a felszínt, a pillanatot látják, abban az adott pillanatban. Jó döntés soha nincs. Az idő, hosszú évek hozzák meg  a visszaigazolást az adott döntés helyességéről, vagy helytelen mivoltáról. Igen ám, de akkor már végérvényes és visszafordíthatatlan.
Korrekt, felelős szülőként, ez a két gyerek egy életre összeköt Benneteket valamilyen szinten. Ha nem így van, az baj.

Kérlek üljetek le, -akár a mai nap, és beszéljétek meg a hogyan tovább -ot. Legyen ez a mindennél, mindenkinél fontosabb.
Ha a Bíróság úgy dönt, hogy visszajöhetnek Andráshoz a fiúk, kérlek engedd el őket. Tudod, "kétszer ad, aki gyorsan ad". Szerintem ez a gesztus nagymértékben erősítené a fiúk Hozzád fűződő kapcsolatát.
Úgy gondoltam, ha a mai nappal végleg lerendeződnek a dolgok, ezt a blogot lezárom, majd egy újabbat kezdek meg, hiszen remélhetőleg új és tiszta, probléma mentes élet kezdődik mindenki számára.

Amit a főoldalon írtam, ma is úgy gondolom, és tartom is magam hozzá. Tehát, ha innentől kezdve normális mederben folynak a dolgok, ezt a naplót soha nem fogják megkapni a fiúk. Esetleg arra is hajlandó vagyok az érdekükben, hogy az egészet átfésüljem, a számotokra kellemetlen dolgokat kitöröljem, és csak az életünk napos oldaláról szóló sorok maradjanak meg itt.


Bízom Benne, hogy akarsz mindenre partner lenni Andrással, a fiúk érdekében.


Enikő