Drága kicsi Csillagaim!
Pont fél év telt el, amióta végleg hazajöttetek. Nehéz, de egyben boldog volt ez a hat hónap. Nehéz, mert sokat kellett pótolnotok, nehéz volt/lesz beilleszkedni az iskolai közösségbe, új barátokat találni.
A boldog részét nem akarom most taglalni, majd később úgyis részletesen kitérek rá.
Lassan kitavaszodott. Kellemes szép idők voltak , így szerencsére sokat tudtatok a kertben játszani a tanulás, és a sok gyakorlás után.
 |
| Micsoda elegancia |
 |
| Tipikus boxer tartás. Valóban úr az EbÚr |
 |
| Azért ellenőriznem kell benneteket, nehogy elneveljetek engem |
A világ egy kissé más szemszögből
Egyik nap kitaláltátok, hogy bogrács babgulyást kértek. Amíg az iskolában voltatok, összeállítottam a babgulyást, előfőztem a kuktában, összehordtam fát, rőzsét a szemközti területre, és vártam, hogy Apa hozzon haza Benneteket már az iskolából. Sikerült meggyújtanotok a tüzet, így folytatódhatott a bográcsban a főzés. A két kis kuktám nagyon jól dolgozott mert kiváló lett a gulyás.
Mivel másnapra nagyon kevés lecke volt feladva, kaptatok egy kis lazítást. Ebéd után a padláson folyt a móka-kacagás.
Volt olyan nap, amikor kicsit hűvösebb volt, így bent a lakásban bolondoztatok, játszottatok.
Voltunk az Állatkertben, mint már annyiszor.
Bencém, a Te életedben az április egy jelentős hónap. Az idei különösképpen, hiszen 10 éves lettél. Apával elhatároztuk, hogy meglepünk egy McDonald's-os bulival. nagy titokban szervezkedtünk, amíg Ti iskolában voltatok. Elmentünk a Pólus Centrum közelében lévő Meckyhez és érdeklődtünk, hogy az ott álló repülőben hogy's mint lehet megrendezni a szülinapi bulit. Megbeszéltük a részleteket, és még meghívót is adtak. Téged Andriskám és a Levit is beavattunk, mert másként nem tudtuk volna eljuttatni a meghívókat a címzettekhez a Bence tudta nélkül.
A nagy terv a következő képen nézett ki: A vendégek a Levinél gyűlnek össze, de erről Te Bencém, Te nem tudhattál. Tudtad, hogy délután lesz a szülinapod, csak azt nem hogy mikor. Ekkor én azt javasoltam Neked, hogy menjünk el az Ázsiába, és vegyünk egy új cipőt, mert amit szerettél hordani valahol elveszett. (Az én kezem volt benne):-D :-D ) Ha nem is nagy kedvvel, de elindultunk. Apával megbeszéltem, hogy amikor már mindenki bent van a repülőben telefonál nekem. Hát ez így is történt. Már kifelé mentünk az Ázsiából, amikor megcsörrent a telefon, hogy minden rendben van, megérkeztek.
Kérdeztem Tőled Bencém, hogy nem akarsz-e enni egy fagyit, hiszen itt a Mecky, és veszünk, ha kérsz Már jöttünk ki, amikor észrevetted, hogy nagy a nyüzsgés a repülőben.
-Meme, nézd, szülinapi buli van ott. Lehetne nekem is egyszer, hogy itt rendezzük meg?
Figyeltem az arcodat. Egyszer csak kikerekedett a szemed.
-Memeee! Ott a Levi a pilóta fülkében. Ő nem jön a szülinapomra? Mit keres most itt?
A választ már nem vártad meg, rohantál fel a lépcsőn. Benyitottál, és nagy ovációval fogadtak a vendégek. Te szóhoz sem jutottál.
-Meme, ezt nem hiszem el.
-Pedig el kell hinned, hiszen ez a buli Rólad szól.
Megöleltél és kaptam egy puszit.
Viszont Apát sehol sem láttam. Ekkor felbukkant az ajtóban.
Mit mondjak nem voltatok szégyenlősek.
hízelgés Apának, Jojó részéről,
Birtokba vettétek a pilóta fülkét.
Lassan megérkeztek a szendvicsek is, és hamar el is fogytak.
Amikor már minden elfogyott, és letelt a bérleti időnk, Apával elmentünk fizetni, de Apa még megevett egy adag szendvicset, a Máté egy fagyit.
Mindenkinek jó kedve volt, így a megbeszéltek szerint otthon folytatódott a buli.
Május elseje alkalmából több napos majális volt a Hajógyári szigeten. Mivel jó idő volt, minden nap kimentünk. Az első nap meghallgattuk a Kárpátia koncertet. nagyon tetszett mindannyitoknak, még a Pet is élvezte, bár ő a Mátéval a nézőtértől messzebb foglalt helyet a nagy hangerő miatt.
A koncert után elindultunk a játékokhoz..
Egy kicsit nehéz volt, és főleg lassú felmásznom a Mátéval az egyik kezemben, de egyszer csak felértünk, és gond nélkül meg is érkeztünk az aljára a csúszdának. Öreg asszony , nem vén asszony.
Május második hetében rendezték meg az Anyák napját az iskolában.Szerencsére két egymás utáni napon volt, így nem maradtunk le az egyikről sem. Kérdeztem, hogy Anyát meghívjuk-e, de mindketten nemet mondtatok. Ennek ellenére ő meghívta magát, és el is jött. A megjelenése nem aratott osztatlan sikert a szülők és a tanáraitok között, de a lelke rajta.
Az ünnepség végén a Mónika néni megkért Benneteket, hogy menjetek ki az udvarra, amíg a szülők megbeszélik a nyári programokat. Mivel Apa is ott volt, én örömmel követtelek.
Tavasszal a szülői munkaközösség rendezett egy nagy udvar takarítást, és palánta ültetést. Ezt a kis pavilont ültettük körül petúniákkal, bokrokkal. Azt kérted itt fotózzalak le, de figyelmetlen voltam, és a virágok lemaradtak, de Te tündéri vagy.
Énekeltetek, Te is elmondtad szépen a verset, majd amikor a Kati néni felszólított Benneteket, hogy adjátok át az ajándékokat. Megfogtad a virágot és elindultál felém. Anya, mint tegnap, kihajolt a padok közül. Te vonakodtál, töprengtél mi legyen most. Kérted Anyát, hogy osszuk meg a virágot. Két hétig legyen nála, és ha jön értetek, akkor hozza el nekem két hétre. Anya megígérte, hogy betartja. Mint annyi minden, ez is megmaradt az ígéret szintjén. Szerintem a virág már régen ki van dobva. De, ami ekkor következett, minden várakozásomat felülmúlt. Nem hiszem, hogy egy ilyen szívből jövő ölelést kapott akkor ott, más valaki is.
.
Májusban beírattalak Benneteket a helyi könyvtárban. Ezek a képek az első látogatásotok alkalmával készültek.
Minden évben az iskolátok megrendezi az iskolátok névadójának a tiszteletére a Mátyás Gálát. Nagyon örültem neki, hogy ezen már Ti is részt vehettetek. Nagyon sokat tanultatok
Máté is megtalálta a maga korosztályát, és sokáig játszottak együtt.
Mindketten kipróbáltátok a rodeót, egy megvadult műbikán. Figyeltelek Benneteket, a többieket, és úgy érzem Ti jóval hosszabban megültétek ezt a bikát.
Pontosan ilyen volt, csak a helyszín más. Akkora sikere volt, hogy hosszasan sorba kellett állni, hogy feljussatok. Frappánsan megoldottátok. Én álltam sorba, addig Ti más játékokon szórakoztatok, például az ugráló várban.
Volt csokievési verseny, valamint fánkevés is. Nem volt limitálva a részvétel, ezért több alkalommal is elindultatok a versenyben :-D
A Máté is jól érezte magát, sokan játszottak vele, még idegenek is.
A játszótéren csúszdáztatok,
Mivel annyira jó idő volt akkor, hogy a szokottnál 2 héttel korábban megnyitottak az eperföldek. Mint az minden évben megszokott teljes létszámmal megszálltuk az ültetvényt.
A jó munka ízletes gyümölcsei szó szerint. :-)
Mivel már a tanév a vége felé közeledett egyre fáradtabbak voltatok, és a napok ólom lábakon mentek. A tanulás után mindig jutott idő egy kis kikapcsolódásra, ebben az időjárás is kedvezett Nektek.
Amíg iskolában voltatok Apa szétszedte a hajtóművet, és szomorúan megállapította, hogy a fogaskerék fogai le vannak gyalulva, mindkét oldalon. Viszont mindkét párnak az egyik tagja még ép, így a kettőből lehet egy jót összerakni. A Neten megkerestük az alkatrész ellátóját, akiknek szerencsére még volt egy darabjuk. Motorház tető csak pirosban, de az nem egészen illeszkedett volna a helyére. Így azt nem vette meg az Apa. A vezetékezése és az elektronikája is hiányzott. Apa fogott egy papírt húzott jobbra, húzott balra, és már össze is állt a terv. (Nekem az áram csak világít és ráz, itt kimerül ebben a témában az összes tudományom). Amíg Apa szerelt, én komótosan csiszolgattam a karosszériát. Gondoltam, ha az egyik oldalát helyrehozom, a Petet ez arra fogja ösztönözni, hogy a másikat bevállalja. Tévedtem. Így már sokkal kisebb kedvvel és intenzitással megcsiszoltam a másik felét is. Máté nagy izgalommal figyelte a fejleményeket.
Andriskám, Csillagom, amikor hazajöttél azonnal felajánlottad, hogy kiviszed a Mátét egy próbafutásra.
Ez a kedvenc képem a Mátéról ebben az időben.
Sajnos Titeket lehetetlen portré fotózni, Mivel már hála Istennek végleg itthon vagyok, sokkal gyorsabban fogy a forrásvíz. Mint tudjuk a forrásvíz Lajos forráson bukkan fel a föld színére, el kell menni oda. De ha már ott vagyunk, akkor BOB. Hurrá, irány Visegrád.
Ez egy havonta ismétlődő program lett már közel egy év távlatában. Megszerettük a forrásvizet, ma már elképzelni sem tudjuk már, hogy mást igyunk.
Ilyenkor nagy lelkesedéssel sok gombát is szoktunk szedni, de azok sajnos rendre a gombavizsgáló konténerében végzik, mert néha belekeveredik egy-két mérges gomba.
Lassan múlt az a május, mert már kéznyújtásnyira volt a nyári szünet. De mint az lenni szokott az is megérkezett.
Mivel Apa a szabadságával nem szabadon rendelkezik, ki kellett vennie június hónap végéig a múlt évből visszamaradt napokat. Azért, hogy ez az idő is tartalmasan teljen el, elindultunk a Balatonra, még a főszezon előtt a szokásos kempingünkbe. (Még az évzáróra sem tudtatok elmenni. Így a bizonyítványt csak később kaptátok meg.) A szó szerint minden a szokásos volt. Az állandó vendégek, az alkalmazottak, az EbÚrt gyűlölő, őt rendre megtámadó svájci illetőségű kutya is ott volt.
Ami eddig soha nem maradhatott el, az a szokásos felhőszakadások voltak. Most is menekültünk a mosdó helyiségekbe, mint azt szoktuk. Csak hát már a Máté is velünk volt. Miután a sátrunk már nem állta az elemek támadását, felkaptam őt, és szaladtam vele a már előkészített új/szokásos "táborhelyünkre". Szegénykém nem értett semmit az egészből, amikor arra ébredt, hogy rohanok vele az esőben.
Ti, mint "öreg túlélő rókák" már jó balhénak vettétek, és táncoltatok a szakadó esőben, nevettetek teli torokból. Úgysem volt messze a kocsi. Összetereltelek Benneteket, irány lefeküdni.Aludtatok percek múlva már.
Ami azon az éjjel jó balhénak tűnt másnap már a vizes valóság lett. A szokásunkhoz híven a kerítésen lobogott az összes ruhánk, ágyneműnk a szélben.
Na de, ne menjünk ennyire előre. Szóval még az évzáró előtt elindultunk 2 autóval, mint a málhások. Az EbÚr mellettem ült az anyós ülésen, kikötve a pórázával a kapaszkodóba. Le kellett neki húzni az ablakot, mert nagyon melege volt. Ennek a helyzetnek később, a kempingben volt jelentősége, amikor meglátta az ősellenségét a svájci kutyát. Lépésben haladtam, amikor bekattant EbÚrnak, hogy kit is látnak szemei. Felpattant és kiugrott az ablakon, de a póráz még a nyakán volt. Istenem, de jó, hogy út közben 80 km-es sebességnél, valami nem keltette fel hasonlóképen a figyelmét. A gyerekek, és a kutyák észjárását csak követni tudjuk, de a védelmük érdekében, sokszor csak utánuk kullogunk.
Megérkeztünk, szokás szerint kiválasztottuk a tuti helyet, ahol majd nem folyik a sátor alatt a Sió csatorna. Legalábbis azt hittük, hogy az lesz a tuti. Felállítottuk a sátrat, a szokás szerinti elrendezésben, beköltöztünk. Megebédeltünk, közben tanakodtunk mitévők legyünk, mert ugyan szép idő volt, de elég hűvös, és fújt a szél.
-Megvan-így Apa. -venni kell úgyis horgászengedélyt, menjünk el Lellére........ bicajjal.
-Miiii? Bicajjal annyit?Apa Te viccelsz.
-Nem. Egy horgász az sportember és tesz azért, hogy horgászhasson. Mi az a 15 km. Mire visszafordulunk ki is pihenitek. No és vacsorát is kell venni.
-Puff, ezt nem éljük túl-elmélkedtél Bencém.
A képek tanúsága szerint túléltétek.
Apa Lellén bement a horgászboltba, addig Ti kint maradtatok velem. Ezt a helyzetet később pozitívan kihasználtuk. Meg volt a horgászjegy, a vacsora, így mehettünk már haza. Ekkor még a Máté és a Pet nem jött velünk, bár volt neki is bringája, a Máténak az én bicajomon gyerekülése.
Bukott a séta, mégis a bicaj lett a nyerő.
Persze, ha már arra járunk ugorjunk be a játszó térre. Simon család csoportkép :-D :-D
Másnap megint borongósan indult a nap, de csalogatónak elővettük a vízi játékokat, hátha....
De az idő nem akarta tudomásul venni, hogy nyaralni jöttünk. Nem maradt más hátra, mint a horgászás. Reszkessetek halak, jönnek a Nagy Hohóók.
Mégsem. Apával megbeszéltük, hogy minden nap kell napijegyet váltani ;-), azért is be kell menni Lellére. Itt jött be, hogy Ti kint maradtatok, akkor amikor Apa meg bent intézte az engedélyt, és nem tudtatok róla, hogy az engedélyt nem kell naponta megvenni.. Ugye, ha menni kell, akkor kézenfekvő, hogy bringával menjünk. A Pet és a Máté is jött velünk. Aznap már könnyebben ment a kerekezés. Hamar oda értünk. Meg volt a napijegy ;-), és a jó munka jutalma egy óriás fagyi volt a közeli cukrászdában.
Jó és gyors volt a hazaút, és még horgászásra is jutott idő.
Ilyen volt, ilyen lett. Szegény Máté haját is elvitte a nagy ráérés.Éjszakára ránk köszönt nagy csinnadrattával a szokásos viharunk, és közölte, hogy ki a sátorból.
Mi engedelmesen szót fogadtunk.
Másnap eldöntöttük, hogy ennek vége, megvédjük a szegény agyonázott kiváló kínai termék sátrunkat. Vettünk a gazdaboltban egy nagy agrofóliát, és beborítottuk vele a sátrat.
Így néztünk ki ezután.
Nincs többé beázás, vizes ruha, nem tépkedi a szél a sátrat. Soha ilyen biztonságban még nem voltunk. sátorban. Hurrá. Mindenhonnan elismerést kaptunk, és többen lopták az ötletünket.
Másnapra már megemberelte magát az idő, így reményünk volt, hogy fürödhetünk is már, akár.
Amíg az ebéd készült Andris Te, aki még a mosdóba is bringával jártál, elestél, feltörölted a térdeddel a betonon, de nagyon.
Azon a napon egy "komoly" motoros baleset is történt. A motoros nem az útviszonyoknak megfelelően vezetett, az egyik hátsó kereke, lecsúszott a járdáról, aztán volt nagy üvöltés.
Pet észrevette, hogy egy kicsit alul öltözött a Máté a többiekhez, és előhúzott egy nadrágot. A Máté véleménye nem egyezett az anyjáéval,
("Tudod kisfiam, a pulóver az a jószág, amit a gyereknek fel kell vennie, ha fázik az anyja". Idézet Apától.)
Az esti horgászásnál szép pillanatokat tudtam elkapni.
Apának haza kellett mennie, mert az Anya által kezdeményezett fellebbezésre kitűzött tárgyalás volt Szolnokon.
Mit mondjak, Anya korábbi beadványához egyáltalán nem hasonlított az akkori helyzete, magánélete. Már volt munkahelye, nem kellett az albérletért fizetnie, mert a "fiatal lakástulajdonossal összejöttek", és békében élnek, amíg meg nem halnak. Továbbra is úgy érzi, hogy nem lett pervesztes, és így nem akar fizetni perköltséget, sem szakértői díjat. A gyerektartást is sokallta, pont ő, aki, amikor Apa havonta 90 000 Ft-ot fizetett még kért rá 30 000 Ft-ot azzal, hogy havi 120 000 Ft kellene az eltartásotokhoz. A régi "kedves" bírónő, Dr.Nánásiné Szabó Róza, megint Anya segítségére sietett, ha már Titeket nem tudott újra neki ítélni, mint korábban.
Igen, Anya nem lett pervesztes, tehát Apa fizesse a szakértői díjakat és a perköltséget. "Anyuka kedves. Ha hosszasan alacsony marad a fizetése, forduljon hozzánk, és majd lecsökkentjük a fizetendő összeget, nem lehet anyagilag lehetetlen helyzetbe hozni önt". Érdekes ez a bírónő nem kérdezte Apától. hogy a 200 000 Ft nettó fizetéséből az általa megítélt és levonatott 90 000 Ft tartásdíj, és a 30 000 Ft útiköltség. nem hozza-e lehetetlen helyzetbe őt. De a tartásdíjat most nem csökkentette le. Gondolom a lóláb kedvéért.
Azzal hívott fel Apa, hogy tojok rá, ezt ki kell fizetnem, de a legfontosabb az, hogy végre itthon vannak, és már én felelek az életükért, és a jövőjükért. Ennek így kellett lennie.
Anyátok meg közölte Apával, hogy egész nyáron nem ér rá, elvinni Titeket, legfeljebb csak augusztusban. Még a hétvégi látogatásokra sincs ideje, annak ellenére, hogy azt állította a bíróságon, hogy azért költözött Budapestre, hogy közel lehessen Hozzátok. Na puff neki, most meg még közelről sem tud meglátogatni Titeket, vagy elvinni a hét végére.
-Sietek hozzátok vissza, mert már hiányoznak.
Apa meghozta a jó időt. Ragyogott a nap. Boldogak voltunk mindannyian.
Ti közben összebarátkoztatok hasonló korú gyerekekkel, együtt voltatok egész nap. Esténként mint mindig bementünk a citybe fagyizni, bulizni.
 |
Apa! Buli van siessünk. |
Meggyőződésem,
hogy a sok probléma ellenére jól sikerült ez a nyaralás is. Volt sok bicajjal megtett kilométer, fagyizás, jókedv, barátok, némi napfény, kevéske nyár.
Úgy gondoltuk, hogy augusztusban kimegyünk Horvátországba, de Anya keresztül húzta a számításainkat , a saját programjainak alárendelve..
Nem baj, hosszú még a nyár, és jönnek még szép napok. (Itt jegyezném meg, hogy a térded Andriskám, csak otthonra gyógyult meg, tehát nem volt szerencsétek. Bence rendes volt, ahogy szolidalitott Veled).
Szép idő volt, sokat fürödtetek, hancúroztatok. Levi szinte itt lakott már, mindig itt volt Veletek.
Felfedeztünk egy új játszóteret a XVI. ker.-ben. Mivel gyakorlott bringások voltatok már minden alkalommal bicajjal mentünk oda, mint az igazi sportemberek.
Egy szép napsütéses napon kihelyeztük magunkat a Palára.
Megjelent
egy hirdetés, hogy szedd magad őszibarack akció van Pomázon. Kivonultunk
teljes létszámmal a megjelölt területre, ahol közölték, nincs érett
barack, de próbáljunk keresni. Az ára viszont a duplája lett volna a
zöldségesnél kaphatónál. Akkor irány a falu.
Ha már itt vagyunk és ennyi időnk maradt, irány Dobogókő.
Később újra elmentünk fal labdázni, de már a Máté is jött velünk.
Valóban Anya csak augusztusban ért rá, de annyira elfoglalt volt, hogy hétvégeken sem jött értetek. Azaz egyszer még a nyár elején idejött, egy hétköznapi napon, hozott Nektek valamit. Gondosan megállt a ház előtt, és kiszállt a kocsiból. Az utasa is kiszállt, álldogált tanácstalanul. Anya a kocsihoz rendelte, hogy támaszkodjon ott, de úgy hogy jól látható legyen. Ő volt a "fiatal lakástulajdonos", Adriáno, aki cca.25-28 éves volt. A csomag átadása pár perc alatt lezajlott, beszálltak a kocsiba és elmentek.
Július végére a "fiatal lakástulajdonossal" folytatott kapcsolta véget és, és most új partner találása céljából Olaszországban utazgatott. Szerencse koronázta erőfeszítését, júliusban megtalálta Jiliust, a fiatal olasz férfit.
Augusztus 2/3-át vele töltöttétek, de az augusztus 20.-át velünk voltatok, mert már újra elfoglalt lett Anya
Akkor már elromlott az idő, és nem volt annyira nehéz elbúcsúzni a nyártól és az iskolára készülni.
Drága Kicsi Csillagaim! Az új tanítási évről egy új fejezetben írok.
Millió puszi Nektek.
Meme
Most már semmi akadálya annak, hogy bármikor, személyesen átadjam Nektek, akár még álmotokban is, hiszen itt vagytok, és békésen alszotok a padláson a szobátokban. :-)