Drága Kicsi Csillagaim!

Hú, de sok idő telt el azóta, hogy utoljára írtam ide a blogba. De mindez azért van, mert nagyon sok idő megy el a veletek kapcsolatos tevékenységek miatt , és ez így van jól. Erre vágytunk Apával, hogy itt legyetek a szárnyink alatt és jó mederbe irányíthassuk az életeteket. Ami még nagyon fontos, hogy a Pici Csillagom Mátécska is roham léptekkel fejlődik. 

A legfontosabb történések veletek kapcsolatban. 

Mindkettőtöket a jó bizonyítványotok és a jó felvételi eredményeitek miatt felvettek Benneteket a Budapest-Fasori Evangélikus Gimnáziumba. 

fotó, gimi. 

Volt némi visszaesés, mert ugye ez már nem alsó tagozat, hanem felső, komolyabb követelményekkel és következményekkel. Viszont mára már sok ötöst hoztok és remélem a félévi bizonyítványotok más sokkal jobb lesz. Szerencsések vagytok, mert általában jó tanáraitok vannak. A közösségbe is jól beilleszkedtetek, így már vannak új barátaitok is a suliban. Az a vágyatok, hogy mindhárman ügyvédek lehessetek. Úgy képzelitek el, hogy majd Ti fogjátok egyengetni a Máté útját amikor ő is a nyomdokaitokon fog haladni. 

Épp tegnap voltál Andriskám 11 éves, és a hokis valamint az iskolai barátaitokkal ünnepeltetek a Race-Centerben, majd itthon folytattátok. 

https://www.youtube.com/watch?v=vE8rwaWjKUY

A Panka, az egyik hokis lány is veletek volt, akit körülrajongott az összes fiú, mert egy szép vörös kislány. Andriskám Te elbűvölted, mind őt, mind az édesapját a úriember viselkedéseddel. Örülök, hogy magadévá tetted, amit tanultál tőlem az udvarias férfi vonatkozásában. Hidd el az életben még nagy hasznát fogod venni. 

A hokiban is komolyan lineárisan fejlődtök. Már rendszeresen jártok meccsekre, mely a fejlődésetek szempontjából nagyon lényeges.
Andriskám, Te szerencsésebb vagy, mint a Bence, mert ő azonnal a nagy pályás meccsekbe csöppent be, nagyon régóta játszó ellenfelekkel. Több lehetőséged is volt a mini korcsoportban, mint Neked Bence Csillagom. 2016 tavaszán részt vettél a Dunaújvárosban megrendezett U 10-es Világbajnokságon, ahol Dánia színeiben versenyeztél. Valamint számtalan tornán, ahol egy napon több ellenféllel is játszottatok. Volt olyan torna, ahol 24 gólt lőttél az ellenfeleknek.

Felkarolt Benneteket egy szakember és sok jó tanáccsal látott el benneteket, és a védő szárnyai alatt tartott sokáig. Most is figyel Benneteket, bár már hosszabbra engedte a gyeplőt. Minden kamaszos csibészségeitek ellenére szeret és elismer benneteket és a szorgalmatokat.

fotó

Drága Kicsi Csillagaim!

Nézegettem a blogot, kerestem valamit,  és akkor vettem észre, hogy két lényeges láthatásról nem tettem említést. Igaz nagyon sok idő telt el azóta, de az igazságtalan és megalázó mivolta miatt még ma is maradéktalanul emlékszem rá.

Az egyik az első láthatás volt, valamikor 2009. októberében, melyet édesanyátok nem a jószántából biztosított Apának. Ügyvédi tanácsra, megírta Apának, hogy ezen a héten nagy kegyesen engedélyezi, hogy találkozhasson Veletek, de csak Kenderesen és csak 2 óra hosszára. Leírta az követeléseit. Az egyik lényeges feltétel volt, hogy én nem tehetem be a lábamat, még Kenderesre sem, mert ha nem így lesz azonnal elzavarja Apát. 

Apa boldog volt, hogy mehet hozzátok, de félt is, hogy mi fog történni. Megbeszéltük, hogy a felszólítás ellenére én is vele megyek, és nálam lesz a telefon, ha segítségre lenne szüksége. Erre az óvintézkedésre azért volt szükség, mert Anya Apa számára egy teljesen ismeretlen címet adott meg. 

Amint megérkeztünk a faluba kiszálltam a kocsiból és a mellék utcákban sétálgattam, feszülten vártam.  Nagyon lassan telt az idő, a falu kihalt volt, nem találtam egyetlen helyet a kocsmán kívül, ahová be lehetett volna ülni. Két oka volt, hogy nem mentem be. Az egyik, hogy a kocsmák világa távol áll tőlem és a másik, hogy a papa oda szokott járni. 

Egy üres telken leültem egy kivágott fára és várakoztam. 

2 óra múlva Apa megjelent sírva, idegesen. És elindultunk haza. Út közben elmesélte, hogy bevezették egy idegen házba, amiről nem is tudott és nem ismeri a tulajdonosait. A kaput azonnal bezárták mögötte kulccsal. Az udvaron 5 idegen ember ácsorgott, méregette az Apát.. A házban a papa, a mama és az Anya tartózkodott. Egy szobában vezették őt, ahol már Ti ott voltatok. Anyátok kiment, de az ajtó nyitva maradt. Ebben a szituációban nagyon nehezem indult el a kommunikáció köztetek. Ha valami olyan hangzott el, ami nem tetszett Anyának azonnal ott termett és "rendre" utasított Benneteket, vagy Apát. Mesélnetek nem volt szabad semmit, ez volt az utasítás számotokra. Odabújtatok Apához öleltétek szinte szavak nélkül. 

Időnkét feltűnt valaki az ablak előtt, aki ellenőrizte, hogy rendben mennek-e a dolgok. 

2 óra elteltével szabályosan kidobták Apát szó nélkül. Ti könyörögtetek, hogy maradhasson még, de Anya rendíthetetlen volt.

Hatalmas sírások közepette Apa megígérte, hogy nemsokára újra eljön hozzátok. 

Azért, hogy ez a szituáció nem ismétlődhessen meg, Apa keresett lehetőséget, hogy Kenderesen találkozhassunk valahol. A polgármester néni azt mondta, hogy a családsegítőnél biztosít a számunkra egy helyiséget, ahol újra összejöhetünk. 

Anya nagyon kelletlen volt, de tudta, hogy nincs más lehetősége, mert a jog nem engedi meg, hogy önkényesen távol tartson minket egymástól. Még "futott egy kört", hogy engem kizárasson a lehetőségből, de nem tudott semmit csinálni. 

Október volt és ezért a születésnapomat úgy gondoltuk, hogy ott tartjuk meg. 

A jelzett időben megjelentünk, játékokkal, tortával és könyvekkel és sok otthoni fényképpel a családsegítő épületében. A kapuban a papa ácsorgott, beljebb a mama. Az előtérben Anya beszélgetett nagyon barátságosan két nővel. Látszott, hogy valamivel szorosabb kapcsolat van köztük, mint egy idegen tisztviselővel. Korban azonosak voltak, talán osztálytársak lehettek korábban. 

Közölték velünk, hogy eszünkbe se jusson ablakot nyitni, mert akkor baj lesz. 

Most már egy kicsit kötetlenebbül tudtunk beszélgetni, de ami rettenetesen feszélyezett bennünket, hogy Anya a nyitott ajtó  keretén támaszkodott, minden szóra figyelt, beszólt, utasított titeket és minket. Apa ezt megunta, elköszönt tőle, majd becsukta az ajtót. 

Valamelyikőtöknek pisilni kellett és ezért elindultunk a WC-hez. Közvetlen az ajtó mellett üldögélő tisztviselő nők azonnal intettek a mamának és a papának, akik mögöttünk voltak a WC-ig. Megvárták, amíg kijövünk és visszakísértek. 

Gondoltam kipróbálom, mi történik, ha nélkületek megyek újra oda. Tempósan elindultam. Ettől egy kicsit megzavarodtak, mert nem tudták mi a szándékom. A mama "futott " utánam, amennyire csak tudott szegény. A papa is előkerült és a folyosón jött roham léptekben. Amikor utol értek sarkon fordultam és vissza mentem :-D

Sebaj, láttam nagyon feszültek voltak, attól, hogy mi jól éreztük magunkat. A torta is elfogyott, az Anya tiltakozása ellenére a képeket is megnéztétek. Ez a mamát is feldühítette, és ráripakodott Apára,  hogy ne csalogassunk Benneteket. 

Itt is csak két óránk volt, mely nagyon hamar elmúlt. 

Több láthatás már nem volt ott, mert a legközelebbi megbeszélt időpont előtt egy nő felhívott, hogy ne induljunk el, mert betegek vagytok. Értitek? Nem Anya, hanem egy idegen nővel hívatott fel. Erre nem mondok már semmit. 

Kicsi Csillagaim, akik már nagyon nagyok vagytok, és főleg már hárman a tündéri Mátécskánkkal. Most nem kell elbúcsúznom tőletek, mert itt alszotok fenn a padláson szorosan össze ölelkezve, mint mindig. Ha befejeztem felmegyek hozzátok és kaptok sok sok jó éjt puszit. Nagyon boldog vagyok, hogy ezt már minden este megtehetem.

Aludjatok jól.

Meme

2015. év

Drága kicsi Csillagaim!


Mostanában sokszor elhangzik, hogyan lehet kicsi Csillagoknak nevezni két ilyen nagy fiút. Ilyenkor minden esetben az a válasz, " ha nagyok illetve felnőttek leszünk, akkor is kicsi Csillagok szeretnénk maradni neked."

Az új évben folytatódott a felzárkózásotok az új iskola szintjére. Félévben a bizonyítványaitokban volt 2-3 négyes osztályzat, és a többi ötös volt. Ennek azért örültem, mert amikor az igazgató átvett Benneteket azt prognosztizálta, hogy egy, de inkább két jegynyi rontás várható. A szorgalmatok és kitartásotok eredménye volt ez a szép bizonyítvány.
Apa ennek örömére jutalmul befizetett egy gerlitzeni síutat.
Andriskám,Te ragaszkodtál ahhoz, hogy snowboardot vegyen Apa Neked. Bencém, Te megelégedtél a síléccel.

Az iskolából elengedtek Benneteket a jó eredményetekre való tekintettel. Nagy várakozással voltatok. Felcsatoltátok a léceket, snowboardot, és próbálgattátok a mozdulatokat.

Eljött az indulás napja, és nagy izgalommal beraktuk a csomagokat a kocsiba, Hajnalban elindultunk. Máté és a Pet itthon maradtak. Az egyetlen férfi, az EbÚr vállalta az őrizetüket.

Nagyon szép kis falúban volt a szálláshelyünk. Takaros ódon faház, gyönyörű festett bútorokkal volt a házunk.

Ami viszont eléggé sajnálatos volt, hogy mindenütt régi és jeges hó volt. Féltünk tőle, hogy a pályán is ez az állapot lesz. Reggel varázsszóra kipattant a szemetek, azonnal elkezdtetek öltözni, amíg mi elkészítettük a reggelit. Így hamar útra tudtunk kelni.

Mivel még korán volt, találtunk helyet a fedett parkolóban. Ott felöltöztettünk Benneteket sícipőbe.
Megmutattuk, hogyan kell a léceket vinni a vállatokon, illetve a kezetekben. Némi gyaloglás és lépcsőzés után felértünk a pénztárakhoz. Apa megváltotta a bérleteket, valamint kapott egy térképet a pályákról.

A kabinból visszatekintve szép volt a táj, de hónak nyoma sem volt.

Fent a hegyen viszont már szép hó, jól megmunkált pályák vártak.

Andriskám, Apa Téged elvitt magával snowboardot tanulni, Bencém, Te velem maradtál.

Megkezdtük az alapok elsajátítását. Szerencsére nagyon gyorsan ráéreztél a helyes mozdulatokra.
Elég gyorsan tanultál, és főleg egyáltalán nem volt Benned félelem.

Apa Téged, Andriskám felvitt jó magasra, mert szerinte a snowboard helyes alkalmazásához nagyobb lendület kell. Én nem értek hozzá, de nem tartottam jó ötletnek.

Egy idő után leértetek, de mindig ugyanabban a pozícióban jöttél, szemben a lejtővel. Estél ide-oda, de nem adtad fel. Tiszteltem az elszántságodat.

Amikorra leértetek alaposan elfáradtál, ezért megkínáltalak Benneteket a szálláson készített elemózsiával.

                                                   A nap hőse azért Te voltál Andriskám

Pihenés után folytattuk. Apával újra felmentél Andriskám, Bencém mi meg a kék pályán forogtunk.
A felvonóba való beüléskor segítettek a kezelők, mert elég bátortalan voltál.

A pálya mellett volt egy műdombokkal tarkított pályácska, amit Te azonnal kinéztél magadnak. Én úgy gondoltam, hogy pár órával az első lépések után még nem ott kellene próbálkoznod. Szerencsére elfogadtad.
Megtanultunk fékezni és kanyarodni. Egy kezdőhöz képest igen nagy sebességgel közlekedtél már. Délutánra Apáék is előkerültek már. Apa kissé mérges volt, hogy Andriskám, Te nem tudtad vagy nem akartad megcsinálni, amit mondott Neked a kanyarodás technikájáról. Persze már halálosan fáradt és vizes voltál a sok eséstől.

Amikor bezártak a liftek, hazamentünk.  Este megbeszéltük a történteket és azt is, hogy holnap újra megpróbáljátok a snowboardot. Én azon a véleményen voltam, hogy nem kellene erőltetni, ha ennyire nem megy, de Apa még bízott abban, hogy másnapra minden jó lesz már.

Hamar sikerült felébredni, és így korán a pályán voltunk.
Bencém, mi lent maradtunk a kéken, ők meg felmentek a piros pályára.
Egy jojós felvonóval felmentünk egy dombra, amit az előző nap még nem használtunk. Állt egy magyar csoport, akiknek egy oktató mutogatta  a teendőket és magyarázott nekik. Láttam, hogy a szeme sarkából Téged figyel Bencém.
Egyre gyorsabban és ügyesebben kanyarogtál és főleg már zárt lábbal, úgy ahogy a nagy könyvben meg van írva. A fékezés is már többször sikerült, mint nem.
Felnéztem a szemben lévő hegyre, és láttam, hogy Apa mint a szélvész jön le.
- Hol az Andris?
-Jön csak lassan, de semmivel sem jobb, mint tegnap volt. De én meg már szeretnék egy kicsit szabadon csúszni.
- Rendben, menj el nyugodtan, majd leszek velük,

Hamarosan Andriskám Te is megérkeztél eléggé lelombozódottan. Megbeszéltük Apával, hogy együtt felmegyünk. Ő folytatja tovább az utat a csúcsra mi meg elindulunk a piros pályán lefelé.

Bencém, Te mit egy kiscsikó ugrándoztál boldogan, de Te Andriskám nagyon feszült voltál. Potyogtál jobbra-balra.
Néha a gallérodnál húztalak fel, mert annyira fáradt voltál. Lefelé menet elhatároztam véget vetek ennek, és Téged is sílécre állítlak.
Amikor Apa utolért, elmondtam az ötletemet. Nem volt túlságosan boldog, de beleegyezett.
Lementünk a hegyről és a kölcsönzőből kivettünk egy pár cipőt továbbá egy pár lécet.
Innentől már az én hatáskörömbe kerültél, Apa meg szabaddá vált.
Bencém Neked már jól ment a felvonózás is, ezért Andriskám veled kezdtem újra a beszállás rejtelmeit elsajátíttatni.
Nem csalódtam Benned. Amit elmagyaráztam, azt azonnal megcsináltad és ügyesen követted a Bencét. Nagyon boldog voltál, és én is, hogy a sízés milyen jól fekszik Neked is.

Már Te is a buckákat nézegetted, hogy azokat kipróbálnád.
-Bánom is én, de vigyázzatok, mert nagyokat lehet rajta esni. Elmagyaráztam a technikáját, és szélnek eresztettelek Benneteket. Volt ott hopp és kopp is, de összességében jól csináltátok azt is.

Megbeszéltük, hogy másnap felmegyünk a piros pályára, mert ugye a sízéshez is kell egy bizonyos sebesség.
Délután még ott maradtunk a lenti pályákon.
Az az oktató, aki múltkor figyelt minket, nagyon megdicsért Benneteket, hogy milyen ügyesek vagytok, és szépen haladtok. Még a zárás előtt akartunk egyet csúszni, ezért a lehető legnagyobb sebességgel lecsúsztunk. Azzal a lendülettel bekanyarodtunk a felvonóhoz. Az a kezelő, aki tegnap még  segédkezett berakni Benneteket, szintén megdicsért, hogy már ez is jól és biztonságosan megy Nektek.

Folyt. köv. késő van

2014/2015 tanév kezdete

Drága Kicsi Csillagaim!


Vége lett a nyárnak, és beköszöntött a szeptember. Új tanév, az új élet folytatódik.
Szeptember 04.-én volt egy osztálybuli a csömöri tónál. 

  Te kivitted a quadot is, és bemutattad a tudományodat.

Együtt voltak a szülők,és a gyerekek. Volt főzés, foci, játék, és erőpróba az erdőben.Ott megbeszéltük a társaitokkal, hogy 07.-én  egy családi programot szerveztünk a Hajógyári Szigetre.

Már a Máté is aktív részese volt a játékoknak.

A tanév első szülői értekezleten elmondták a tanáraitok, Mónika néni és Kati néni az év programjait, tanmenetet, és beszélt a követelményekről.
Mivel Apa dogozott, akkor én mentem Andriskán a Te értekezletedre. Mónika néni felvázolta az évet. Különösen sokat beszélt az királyréti Erdei Iskola c. programról. Mindenki nagy lelkesedéssel készült rá, mely a harmadik héten lesz.
Andriskám, amikor először hallottál róla, -még márciusban, azóta emlegetted és vártad nagyon.
Épp láthatási hétvégéje volt Anyának. Vasárnap lázasan jöttél haza tőle, kisírt szemekkel.
-Meme, gyógyítsál meg, mert nagyon szeretnék menni. 
Reméltük, hogy a lázad csak az egynapos láz kategóriája, és másnapra minden elmúlik. Egész éjjel borogattalak, hideg fürdőztelek. Hősiesen tűrted a hideg vizet. Majd megszakadt a szívem, látva az elszántságodat és a küzdelmedet. Sajnos másnapra sem lettél jobban, de még két napunk volt, hogy rendbe jöjj. Sajnos nem sikerült, így betegen itthon maradtál, amíg a többiek, már útban voltak. Később tudtam meg, hogy elég sokan lemaradtatok, mert mindenki ugyanolyan beteg volt.

Nagyon nehezen beletörődtél a sorsodba. Később  Mónika néni megígérte, hogy lesz még ilyen program, akkor biztosan már ott lehetsz.

Lassan beleszoktatok a tanulásba, fegyelembe. Az év elejei felmérők nagyon jól sikerültek. Csak így tovább.

Egyre jobban bent voltunk az őszben. Egy kedves ajtódíszt készítettetek ketten, nekem.

Nagyon büszkék voltatok rá.

Iskola előtt reggelente jókat bolondoztatok Mátéval, amíg elkészült a reggeli. Már nem kísértelek el, mint tavaly Benneteket, hanem bicajjal jártok, így kicsit több időtök maradt reggel az indulás előtt..

Bencém, a Ti osztályotok a Kutatók éjszakája programon vett részt. Kati néni Téged is elvitt Andriskám, kárpótlásul az Erdei iskoláért.

 

A szabad időtökben, mint már annyiszor elmentünk az Állatkertbe.

 mert soha nem tudjátok megunni.

Most egy kicsit kanyarodjunk vissza a múltba. 2010. februárjában befagyott a tó.

Kivittünk Benneteket. Nagy buli volt a jégen. Több busszal, jött sok-sok  hokis kis gyerek. Koriztak, cikáztak, nagyon jól érezték magukat. Délután meccseket játszottak, más csapat játékosaival. Elbűvölten néztétek őket.                   

-Apa, én hokizni szeretnék -Mondtad Andriskám.
-Kisfiam! Én is boldog lennék, de amíg K.-en vagytok az lehetetlen.
Szomorú voltam, mert pont a Ti korosztályotok voltak, és nagyon beillettetek volna közéjük. Milyen igazságtalan az élet Veletek, gondoltam.

Másnap kivittük a korijaitokat a tóhoz, hogy megpróbáljátok milyen is a korcsolyázás. Egyik oldalatokról a másikra estetek, de nem adtátok fel, és lelkesen győzködtétek magatokat, hogy "mindenki így kezdi". Jó pár lila folt emlékeztetett Benneteket napokig erre a vasárnapra.

Vissza kellett mennetek Anyához K-re. Elolvadt a hó. Úgy gondoltuk elfelejtettétek, amit mondtatok.

2013. telén újra elkezdtétek mondogatni, hogy korizni szeretnétek. Elvittünk Benneteket a Pólusba.


Ugye emlékeztek?

Az álom, álom maradt, a valóság meg K. város volt. Ott nem lehetett hokizni.
De eljön az ideje mindennek, és minden álom teljesül egyszer.

Most újra 2014.-ben vagyunk.
Mondtam Apának, hogy nézzen utána, hogy hol hokizhatnátok, bár ez még titok volt. Apa felkeresett egy egyesületet, de ott elküldték azzal, hogy túlkorosak vagytok. A kortársaitok 4-6 éve hokiznak már. De van egy egyesület, ahol mindenkit szeretettel várnak.

Telefon, egyeztetés Krisztiánnal.


-Jöjjenek azok a fiúk, szeretettel várjuk őket.
Andriskám, mint mindig, Te voltál a vállalkozó szellemű, és elmentél a próbakorcsolyázásra. Bencém, Te itthon vártad az események alakulását.
Meleg volt, és mint két tapasztalatlan hokis, elindultok Apával az Újpesti Jégcsarnokba, lengén.
Volt nálatok kori, de más nem.
-Na Andris menj le a jégre, és told a kaput.
Andriskám, szorgalmasan toltad 50 percet a kaput, lenge őszi öltözetben, de azért kaptál egy kesztyűt Krisztiántól.
                                                      
Meg is lett a jutalma az igyekezetednek.
-Jöjjön ez a gyerek, nagyon jó mozgása van.
-Hurrá.

Október 16.-án megkaptátok a felszereléseteket, és indulhat a hokis karrier. Még nagyon megilletődve, pipaszár lábakkal, gyenge karok, kiálló bordák, só nehéz táskák, még. De lesz az még úgy sem. Start fiúk! Előttetek a hokis élet.

 A mindennapok

Még ő is beállt hokisnak. 

Ami a legfontosabb, akiknek köszönhetitek, hogy megtanultok hokizni.

 

Krisztián, a kiváló nevelő és oktató

Netkovszky Kálmán, aki mindig mosolyog és megértő a gyerekekkel

Aki a kicsik kedvence, de kőkemény is tud lenni, ha kell

Szépen lassan haladtatok lépésről lépésre. Sokat bukdácsoltatok, sokat estetek, de mindenki így kezdi. Az edzők végtelen türelemmel, nézték mit csináltok, és terelgettek a helyes úton.


Egyik vasárnap felmentünk a libegővel a János hegyre. Ez volt az első találkozásotok olyan eszközzel, amely a síelésnél is fontos lesz. Nagyon tetszett Nektek.
Az volt a terv, hogy a János hegytől gyalog lemegyünk a kisvasútig.

 Utazunk egy kicsit, majd leszálltunk, ahol tudtuk, hogy van egy játszótér és ott maradtunk egy kis pihenő erejéig.

Amikor már kissé elfáradtatok újra visszamentünk a Jánoshegy megállóig a kis vonattal és felgyalogoltunk az erdőben a kilátóig. Ott is volt egy játszótér játszó tér ahol szintén kötelező volt leállnunk. Ott is mindent kipróbáltatok. Máté nagy sikert aratott a szülők körében az ügyességével.
 Eléggé előrehaladott volt már az idő, ezért, úgy döntöttünk, hogy elindulunk haza, de már nem a Libegővel, hanem lemászunk a hegyről az erdei utakon. Nagyon szép séta volt, néhol igen nehéz terepen, de helyt álltatok becsületesen.


Megy, megy az idő és a Máté csak öregszik.

Egyre több programban rész vesz tevőlegesen, nem kell cipelni, megy a saját lábán. Sokszor gyorsabban, mint kellene.

Régebben voltunk többször bowlingozni. Többször emlegettétek, de nem találtam a Bónusz Brigádon kedvezményes játékot. Egyik nap sikerült, pont akkor, amikor mindketten több 5-öst kaptatok.
Bejelentettem, hogy jutalom program van estére, de csak úgy, ha lefekszetek délután. Volt némi morgás, hadakozás, de megadtátok magatokat, aludtatok vagy 3 órát. Így szabad volt a pálya, indulhattunk bowlingozni.

-Apa, hová megyünk ?
-Majd meglátjátok
-De Apaaaa!
- :-D

Volt nagy öröm, amikor megláttátok hol parkoltunk le. Egy bowling terem mellett.

Tartottam tőle, hogy a recepciós kifogásolja majd, hogy ilyen ifjú legények, ilyen későn mit keresnek itt. De a bácsi nagyon készséges és udvarias volt. Kifaggatott Benneteket, hogy hol és hogyan tanultok. Megkérdezte sportoltok-e. Amikor megtudta, hogy hokiztok, elismerően bólogatott, hogy ez nagyon jó, mert egy szép, de kemény sport. Igen ez kell ilyen komoly legényeknek. :-)

Bár már késő volt, de fáradhatatlanok voltatok. Hogy ki lett a győztes, nem emlékszem rá, de szerintem mindhárman, mert jól szórakoztatok és kikapcsolódtatok.


Most már kevésbé vagytok szabadok, mint régen. De megéri, mert szépen fejlődtök a hokiban, jól tanultok. 

A Cápák csapata olyan, mint egy nagy család. Ott is, mint minden családban, a Mikulás ajándékot hoz a gyerekeknek.

A Mikulás idén nagyon bőkezű volt Veletek, mert Apa dolgozójába, -mint minden évben, hozott ajándékot.
Egy évvel ezelőtt sajnos nem lehettetek itt, mert ugye a papír az papír, és azon a napon nem volt láthatás.
Ezt a gyakorlatot szerencsére Apa nem vitte tovább, akkor mentek Anyához, amikor akartok. Jobban mondva, amikor elvisz, mert láthatási időn kívül soha nem jön értetek, sőt többször még akkor sem.
Apa a dolgozójából jött a Mikulás ünnepségre, mi otthonról a Pettel és Veletek korábban odamentünk. Már nagy volt a buli, mindenki táncolt, énekel.

Kicsi Máté, korán kezded a csajozást. Le sem tudtad venni a szemedet erről a kislányról.

Itt is őt nézted.

De azért a Mikulás is felkeltette az érdeklődésedet

 Úgy látszik, hogy a tűzoltó Mikulásnál is gazdasági válság van, mert minden évben szerényebb lesz a műsor, és rövidebb. Sebaj. Irány haza, otthon is vár a Mikulás. Mint minden évben, sok lufival tértünk haza a dolgozós Mikulástól.

Nagy volt az izgalom, mit hozott a Mikulás.

Pik-pukk kiraboltátok a csomagokat. Nem csodáltam, hogy a vacsora nem érdekelt Benneteket.

Pár nappal később az Apa ismét öregebb lett egy évvel, 15.-én. Megünnepeltük a születésnapját.

A Család

Kell ennél több boldogság? Isten éltessen boldogságban Kisfiam.

A Karácsony minden évbe a legszívesebben várt ünnep. Jézuska már korán megkapta a levelet tőletek, hogy legyen ideje, beszerezni a kívánságaitokat.

Kedves Jézuska!                                                                  Karácsonyra kérjük!

                                                                                                                                                                                

Légy szíves ezeket hozni:

Bence:én Lego-t kérek szépen!

Andris:  én egy új számítógépet szeretnék!          

mindketten  köszönjük !      

András Őrs Bence <benceandrasors>	2014. 11. 27.
címzett: Jézuska

Kedves Jézuska!

Andris vagyok és a Máténak kérnék szépen egy futóbiciklit!

Máté nevében köszönöm!

András Őrs Bence <benceandrasors>	2014. 12. 06.
címzett: dragajezuska

                                                                                                                                         

Kedves Bence, Andris és Máté!

Nagyon örültem a szép leveleteknek, melyben az ajándékaikat kértétek tőlem. Az nagyon meghatott, hogy Andris, Te a kisöcsédről is gondoskodtál, és kértél neki is ajándékot.

Már megvan minden amit kértetek és örömmel viszem el nektek.

Jézuska.

-Hurrá, megvan minden. Jó fej ez a Jézuska -kiáltottad Andriskám.

 Nehezen teltek a napok,  azt azért ellensúlyozta, hogy itt volt a karácsonyi szünet. De mint mindennek a Karácsonynak is eljött az ideje. A házban minden feldíszítve várta a legszebb ünnep eljövetelét.

Még a nap is ragyogott, bár jobban örültem volna fehér Karácsonynak.

A várakozás pillanatai.

Levi hazament és Ti alig vártátok az ebéd végét, folyton a fát néztétek a szemetek sarkából. Ekkor Apa riadót fújt, hogy menni kell, ha azt akarjátok,hogy az ajándék a fa alatt legyen. Mátét lefektettük aludni, Ti meg elmentetek quadozni a közelbe.A Jézuska gondosan összekészített csomagja várakozott a nappaliban, hogy a fa alá kerülhessen, amikor meghallottam, hogy nyílik a bejárati ajtó, és már rohantok fel az emeletre.  Zsupsz, repült a zsák a váras szobába.
Andriskám, egy pillanat alatt körbejárt a szemed, majd rohantál a szobátok felé. Épp egy pillanattal korábban értél oda, mint ahogy az ajtót belöktem. Valamit megláttál , de nem tudtad beazonosítani mi is lehetett az. Egy kissé mérges lettem, hogy ennyire türelmetlenek vagytok, és kitessékeltelek Benneteket újra az utcára, még quadozni.

A történtek ellenére azért a Jézuska elrendezte az ajándékokat, és jelezte nekem, hogy felhívhatlak már Benneteket. Máté is felébredt végszóra és megkezdődhetett az ajándékok átvétele.

 A legnagyobb izgalmak közepette csörrent meg Anya telefonja.
-Anya, ne most, mert bontjuk az ajándékokat.
Szerintem nem akarta meghallgatni, mert csak mondta, mondta a magáét.
-Anya kérlek később.
Majd letette.

Nagy fiúnak, nagy bicaj

 Tájkép csata után :-D

Az tetszett nekem, hogy együtt csomagoltátok ki az ajándékokat, függetlenül attól, hogy kié volt. Mindenki örült a másik ajándékának is.

Úgy látom elégedettek vagytok, mindenki megkapta, amire vágyott.


Karácsony másnapjától a szünetet Anyával töltöttétek.

Így sajnos lemaradtatok az egyik hokis programról. A karácsonyt együtt tölthettétek a sporttársaitokkal, de a családi napon már nem tudtatok részt venni.

Máté viszont nagyon élvezte a jeget

Bár nem voltatok itthon is jól elvolt, de most az EbÚrral.

De szerencsére Szilveszterre visszahozott Benneteket, mert neki programja volt. Így volt lehetőségetek a Szilvesztert barátaitokkal ünnepelni. Volt minden, konfetti, szerpentin, gyerekpezsgő, buli. Pethez is eljöttek a barátnői, így nagyon emelkedett volt a hangulat.


Persze mint minden késő esti programnak a délutáni alvás volt a feltétele. Nagy volt a tiltakozás, "terror" ellen,  hogy nem vagytok álmosak, nagyok vagytok már, de nem volt apelláta, a szülői szigor hatott.
-Nincs buli, nincs tűzijáték a Hősök terén, ha nincs alvás.
-Na jó! Megyünk.

Még jó, hogy nem voltatok álmosak, mert "csak" 2,5 órát aludtatok. :-), így nem volt akadálya, hogy 22 órakor elinduljunk a  Levivel együtt az éjszakai tűzijáték megtekintésére.

 Levi rendesen megküzdött azzal, hogy a hét vezérhez felmásszon. A sikertelenség elkerülésére Apa is segítséget nyújtott.

Andriskám, Téged Apa felrakott a Tas vezér csizmájára. Egy kissé félelmetes volt a számodra, de azért leküzdötted a félelmedet.

Pazar tűzijátékot rendeztek a kínaik a megmaradt eszközeikből. Köszönjük, nagyon tetszett.

Drága kicsi Csillagaim! Remélem nagyon boldog új év következik Nektek. Ami rajtunk múlik megtesszük, a nemes cél érdekében.
                                                      Mill

Millió puszi és ölelés, mindhármótoknak.

 Meme