Drága Kicsi Csillagaim!

Nézegettem a blogot, kerestem valamit,  és akkor vettem észre, hogy két lényeges láthatásról nem tettem említést. Igaz nagyon sok idő telt el azóta, de az igazságtalan és megalázó mivolta miatt még ma is maradéktalanul emlékszem rá.

Az egyik az első láthatás volt, valamikor 2009. októberében, melyet édesanyátok nem a jószántából biztosított Apának. Ügyvédi tanácsra, megírta Apának, hogy ezen a héten nagy kegyesen engedélyezi, hogy találkozhasson Veletek, de csak Kenderesen és csak 2 óra hosszára. Leírta az követeléseit. Az egyik lényeges feltétel volt, hogy én nem tehetem be a lábamat, még Kenderesre sem, mert ha nem így lesz azonnal elzavarja Apát. 

Apa boldog volt, hogy mehet hozzátok, de félt is, hogy mi fog történni. Megbeszéltük, hogy a felszólítás ellenére én is vele megyek, és nálam lesz a telefon, ha segítségre lenne szüksége. Erre az óvintézkedésre azért volt szükség, mert Anya Apa számára egy teljesen ismeretlen címet adott meg. 

Amint megérkeztünk a faluba kiszálltam a kocsiból és a mellék utcákban sétálgattam, feszülten vártam.  Nagyon lassan telt az idő, a falu kihalt volt, nem találtam egyetlen helyet a kocsmán kívül, ahová be lehetett volna ülni. Két oka volt, hogy nem mentem be. Az egyik, hogy a kocsmák világa távol áll tőlem és a másik, hogy a papa oda szokott járni. 

Egy üres telken leültem egy kivágott fára és várakoztam. 

2 óra múlva Apa megjelent sírva, idegesen. És elindultunk haza. Út közben elmesélte, hogy bevezették egy idegen házba, amiről nem is tudott és nem ismeri a tulajdonosait. A kaput azonnal bezárták mögötte kulccsal. Az udvaron 5 idegen ember ácsorgott, méregette az Apát.. A házban a papa, a mama és az Anya tartózkodott. Egy szobában vezették őt, ahol már Ti ott voltatok. Anyátok kiment, de az ajtó nyitva maradt. Ebben a szituációban nagyon nehezem indult el a kommunikáció köztetek. Ha valami olyan hangzott el, ami nem tetszett Anyának azonnal ott termett és "rendre" utasított Benneteket, vagy Apát. Mesélnetek nem volt szabad semmit, ez volt az utasítás számotokra. Odabújtatok Apához öleltétek szinte szavak nélkül. 

Időnkét feltűnt valaki az ablak előtt, aki ellenőrizte, hogy rendben mennek-e a dolgok. 

2 óra elteltével szabályosan kidobták Apát szó nélkül. Ti könyörögtetek, hogy maradhasson még, de Anya rendíthetetlen volt.

Hatalmas sírások közepette Apa megígérte, hogy nemsokára újra eljön hozzátok. 

Azért, hogy ez a szituáció nem ismétlődhessen meg, Apa keresett lehetőséget, hogy Kenderesen találkozhassunk valahol. A polgármester néni azt mondta, hogy a családsegítőnél biztosít a számunkra egy helyiséget, ahol újra összejöhetünk. 

Anya nagyon kelletlen volt, de tudta, hogy nincs más lehetősége, mert a jog nem engedi meg, hogy önkényesen távol tartson minket egymástól. Még "futott egy kört", hogy engem kizárasson a lehetőségből, de nem tudott semmit csinálni. 

Október volt és ezért a születésnapomat úgy gondoltuk, hogy ott tartjuk meg. 

A jelzett időben megjelentünk, játékokkal, tortával és könyvekkel és sok otthoni fényképpel a családsegítő épületében. A kapuban a papa ácsorgott, beljebb a mama. Az előtérben Anya beszélgetett nagyon barátságosan két nővel. Látszott, hogy valamivel szorosabb kapcsolat van köztük, mint egy idegen tisztviselővel. Korban azonosak voltak, talán osztálytársak lehettek korábban. 

Közölték velünk, hogy eszünkbe se jusson ablakot nyitni, mert akkor baj lesz. 

Most már egy kicsit kötetlenebbül tudtunk beszélgetni, de ami rettenetesen feszélyezett bennünket, hogy Anya a nyitott ajtó  keretén támaszkodott, minden szóra figyelt, beszólt, utasított titeket és minket. Apa ezt megunta, elköszönt tőle, majd becsukta az ajtót. 

Valamelyikőtöknek pisilni kellett és ezért elindultunk a WC-hez. Közvetlen az ajtó mellett üldögélő tisztviselő nők azonnal intettek a mamának és a papának, akik mögöttünk voltak a WC-ig. Megvárták, amíg kijövünk és visszakísértek. 

Gondoltam kipróbálom, mi történik, ha nélkületek megyek újra oda. Tempósan elindultam. Ettől egy kicsit megzavarodtak, mert nem tudták mi a szándékom. A mama "futott " utánam, amennyire csak tudott szegény. A papa is előkerült és a folyosón jött roham léptekben. Amikor utol értek sarkon fordultam és vissza mentem :-D

Sebaj, láttam nagyon feszültek voltak, attól, hogy mi jól éreztük magunkat. A torta is elfogyott, az Anya tiltakozása ellenére a képeket is megnéztétek. Ez a mamát is feldühítette, és ráripakodott Apára,  hogy ne csalogassunk Benneteket. 

Itt is csak két óránk volt, mely nagyon hamar elmúlt. 

Több láthatás már nem volt ott, mert a legközelebbi megbeszélt időpont előtt egy nő felhívott, hogy ne induljunk el, mert betegek vagytok. Értitek? Nem Anya, hanem egy idegen nővel hívatott fel. Erre nem mondok már semmit. 

Kicsi Csillagaim, akik már nagyon nagyok vagytok, és főleg már hárman a tündéri Mátécskánkkal. Most nem kell elbúcsúznom tőletek, mert itt alszotok fenn a padláson szorosan össze ölelkezve, mint mindig. Ha befejeztem felmegyek hozzátok és kaptok sok sok jó éjt puszit. Nagyon boldog vagyok, hogy ezt már minden este megtehetem.

Aludjatok jól.

Meme