Szokás szerint arra ébredtem, hogy a számítógépen a Törp-papa beszél Hozzátok, és gratulál a helyes megoldáshoz. Felmentem és láttam, hogy mind a hárman már ébren vagytok, és bőszen játszotok. Az "ősök" azonban még aludtak. Takarodót fújtam a számítógépnek, felöltöztettelek Benneteket (nem mondom, hogy nem volt némi ellenállás), és jöhetett a reggeli. Apa fél szeme biztosan beragadt, mert csak az egyik volt nyitva, és teljes kómában kókadozott, ébredezett a kanapén. Nem hagytatok neki rá sok időt, mert azonnal lebirkóztátok, és ha akart, ha nem felébredt.
Reggeli után azonnal elindultunk az erőbe, a tóhoz és a lovacskákhoz. Én lettem volna a fotós, de egy zsák bolhát könnyebb összeterelni, mint Titeket.
Nem volt olyan szép napsütéses idő, mint szombaton, de így is nagyon hangulatos volt az erdő, és a tó környéke.
Szóval a probléma akkor következett be, amikor Andriskám Te kirekesztettnek kezdted érezni magad a társaságban. Ők ketten fogták egymás kezét és Te csak loholtál utánuk. Várjatok meg, várjatok meg. Ekkor rád-jött a hiszti, és felcsaptál Menő manónak. Mentél, és magadban elégedetlenkedtél, ez még a játszótéren is így volt.
Mivel vittünk nekik egy nagy zsák száraz kenyeret, Ti elkezdtétek azonnal etetni őket.
Miután elpusztították a kenyeret és répát, elindultunk hazafelé a patak partján.
Leküzdöttük az akadályokat, és kijutottunk a főútvonalra.
Sajnos nagyon gyorsan múlt az idő, az Eviék elindultak haza és Titeket is össze kellett készíteni a visszaútra. Szokás szerint ment a tiltakozás, és a "fogjál meg Apa" című jelenet.
K.-re menet Bencém Csillagom, Te nagyon gyorsan elaludtál, de mi ketten Andriskám nagyon nagyokat kacagtunk, bolondoztunk. Az út felén túl egyszer csak rám néztél, és egy pillanat alatt beleájultál az alvásba. K. előtt megpróbáltalak ébresztgetni Titeket, de hasztalanul. Már az utcában voltunk, de még mindig nem tértetek észhez. A ház előtt Apa rád adta Bencém Csillagom a ruhát , a cipőt, és átadott Anyának.
Közben Andriskám Te az ölembe bújtál, és amikor mondtam, hogy menned kell, csak ráztad a fejedet, hogy nem. Nagyon nehezen tudtunk elválni egymástól. Már Anya ölében voltál, amikor visszahívtad Apát, és szó nélkül átölelted a nyakát és adtál neki nagyon sok, finom, puha puszit. Kíváncsi lennék rá ha ezeket a pillanatokat látná a kedves Ildikó néni, mit szólna hozzá.
Karácsony után Anya "nagylelkűen" azt mondta Apának, hogy pótlandó az elmaradt szünetet, Karácsonyt a következő héten a csütörtökkel megtoldva, elhozhat Benneteket. Nem tudom, hogy Anya, amikor beszél, kimond valamit, akkor gondolkodik-e?
Tudniillik Apa közölte vele hogy csütörtökön jön értetek, de erre csak annyit mondott hogy még nem lehet tudni mi lesz, majd megbeszéli az óvónőkkel. Ihaj, de fontos lett most hirtelenjében az óvoda. Az elmúlt másfél évben az időjárás függvényében, az Anya kénye-kedve szerint jártatok óvodába, és most lám a felelősségteljes édesanya, csak akkor mondhat igent, ha az óvónő rábólint. Mint mondjak erre? Fejlődik a lelkem!
Visszafelé sokáig hallgattunk Apával út közben, és ezalatt Ti jártatok a fejünkben.
Jó lenne már, ha nem kellene ezeket az utakat rendszeresen megtennetek. Kíváncsi vagyok, hogy Anya, ha megváltozik a helyzet, akkor ugyanilyen lelkesedéssel jön majd Értetek, mint most az Apa.
Drága Csillagaim. Szokás szerint már megint este van. Remélem alszotok, és egy szép emlékkel gazdagodva álmodtok a mai napról.
Milliószor ölellek, csókollak Benneteket.
Meme