Drága kicsi Csillagaim!
Végre elérkezett a várva várt nap. 13 órára voltunk mindannyian idézve.
Apa megbeszélte az ügyvéd bácsival, hogy 10:20 körül már itt lesz a ház
előtt, és azonnal indulunk, annak érdekében, időben odaérjünk. A szokás szerint út közben
beszéltük meg a stratégiát, azt is hogy az Apa reakcióját igenis beadják, ha
nem lenne idő arra, hogy felolvassa. Én azért mentem velük, hogy vigyázzak Rátok, ameddig sorra kerültök, és amikor is amikor már csak Apáékkal
akar beszélgetni a Bíró bácsi.
Ahogy a 4-es főútvonalról lekanyarodtunk K. felé, hát láttuk, hogy Anya autója
megy előttünk párásan, komótosan. A kocsiban voltatok Ti is és az ügyvéd néni. Nagyon örültem a
látványnak, mert attól tartottam, hogy "váratlanul megbetegedtek", és Anya a
szokás szerint visz egy orvosi igazolást a fiktív betegségetekről. Később tudtam
meg Tőletek, hogy Anya még sürgetett is Benneteket azzal, ha elkésnétek a Bíró
bácsi őt megbünteti. Ez valóban így lett volna, mert az októberi tárgyaláson
kilátásba helyezte, hogy 50
000 Ft rendbírságot ad Anyának, ha nem visz el
Benneteket.
Apa megelőzte a kocsitokat, de nem ment egyáltalán gyorsan, hisz' esős, párás
idő volt.
Hamar megérkeztünk a Bíróság elé, és beparkoltunk. Figyelmeztettem Apát,
hogy úgy álljon be, ha Anya egyszer ideér, legyen neki is helye. Az eső miatt
gondoltam így, annak érdekében, hogy ne ázzatok el, amíg beértek az épületbe.
Már vagy negyed órája álldogáltunk ott, de Ti még sehol sem voltatok. Ekkor
Apa elindult be a bíróság épületébe. Abban a pillanatban megláttalak Benneteket, amint
a sarkon befordulva jöttök Anyával és az ügyvéd nénivel komoran, félelmekkel
telve. Később tudtam meg, hogy a kedvező eredmény érdekében egy cukrászda volt
még a végén bevetve. A 4 év alatt egyszer sem hallottam róla, hogy hasonló
helyre elvitt volna Anya Benneteket. Persze mostanában voltak egyéb
"lekenyerezések". Puha labdás meccs otthon, Mc Donalds, Kumánia fürdő
és mozi. Korábban ez nem volt mindennapos, mint mostanában. Tény, hogy néha
játszott Veletek, főleg tárgyalások környékén, de nem ez volt jellemző rá. "Maradjatok
nyugton, mert dolgozom, beszélek valakivel skypen, stb."
Amint megláttatok minket felragyogott a szemetek, azonnal odafutottatok
hozzánk. Szorosan átöleltétek Apa nyakát, és még nekem is jutott sok puszi.
Az épületben október óta beszereltek egy fémjelző kaput, melyen át kellett
mennünk. Úgy látszik még a kezelő sem volt rutinos, mert nagyon sokat
szerencsétlenkedtünk a bejutással.
Igyekeznünk kellett, mert már majdnem 13 óra volt.
Anya a váró teremben helyet foglalt, majd elővette az okos telefonját, és a
kezetekbe nyomta. (Most nem Anna, Peti Gergőt, mint a pszichológusnál
2010.-ben.) Jó trükk, mert abban biztos volt, hogy ott maradtok mellette
játszani, és a Bíró bácsi azt látná, hogy vele vagytok. Pedig emlékezhetett
volna rá, hogy a pszichológusi vizsgálat előtt is otthagytátok őt, mindkét
alkalommal. Bencém, Andris ballagásán is Apához odamentél
azonnal, és végig vele voltál, ültél az ölében, megállás nélkül meséltél neki.
Apa Nektek háttal leült a másik padra. Én szemből láttam az egész jelenetet.
Andriskám, Te egy idő múlva felálltál, és lassan elindultál felénk. De közben
szemmel kísérted, az Anya reakcióját. (Később mindhárman az Apával és az ügyvéd
bácsival úgy értékeltük a jelenetet, hogy félve figyelted Anyát.) Odamentél
Apához, feltérdeltél a padra, és úgy csináltál, mint ha, jobb pozíciót
akartál volna felvenni, annak érdekében, hogy jobban lásd mit csinál a
Bence. Miután meggyőződtél arról, hogy az Anya nem reagál rá, lecsúsztál
szorosan Apa mellé, és elvetted a kezéből a mesekönyvet , melyből itthon
szokott olvasni Nektek.
Ekkor megszólalt a hangszóróban a Bíró bácsi, hogy a Simon ügyben jöjjenek
be.
Még megsimogattalak Andriskám, mondtam ne félj, ez a bácsi nagyon szereti
a gyerekeket, segíteni akar csak Nektek. Félve elindultatok be Anyával, Apával
és az ügyvédekkel.
Bent a Bíró bácsi megkérdezte, melyikőtök a Bence és az Andris, valamint azt
hogyan szólíthat Benneteket. Később Apa mesélte, hogy nagyon meg voltatok
szeppenve, de nem a bíró bácsitól, hanem a szituációtól. Tudniillik
megkérdeztétek tőlünk korábban, hogy csak Ti lesztek bent, vagy bejöhetnek-e az
Apáék is. Azt hittem gondosan felkészítettünk a várható eseményekre, de ezt
kifelejtettük, mégpedig azt, hogy az elején a Bíró bácsi mindenkit behív. Arról
beszéltünk, hogy csak hárman lesztek bent, és azt kell mondanotok, amit
szeretnétek. Ha Anyánál akartok lenni, akkor azt, ha velünk akkor ezt. Azt is
mondtuk Nektek, hogy ha az Apát választjátok, de később meggondoljátok
magatokat visszamehettek bírósági döntés nélkül Anyához. Fordított esetben
viszont Anya minden bizonnyal nem fog ilyen kedvezményt tenni Nektek, és
onnantól kezdve már felnőtt korotokig vele kell maradnotok.
A Bíró bácsi megkérdezte Anyát, hogy van-e valaki, akire rábízhat
Benneteket, amíg nem kerül sor Rátok. Erre Apa válaszol:
-Természetesen, mert eljött az édesanyám, és ő fog felügyelni Rájuk.
A Bíró bácsi nyugtázta, majd kiküldött Benneteket.
Odajöttetek hozzám, és kértétek olvassak Nektek. Láttam, hogy feszültek
vagytok, és így egy kis bolondozással próbáltam enyhíteni ezt az állapotot.
Bencém, Te feküdtél az ölemben, de közben húztad Andris haját. Már majdnem
összeverekedtetek, de azért a szép szó és a kérés hatott Rátok. Olvastam kettő
mesét.
Közben a tárgyaló teremben, Apa felolvasta a beadványt. Az Anya egy-két
dologra reagált, de semmi érdemleges nem történt. Majd a Bíró bácsinak átadta
Apa azt, aki ezután kiküldte őket.
Apáék után kijött a Bíró bácsi is, keresve Titeket. Nagyon kedves
volt, -figyelemre méltó, hogy levette a talárját-, és meleg emberi szóval
szólított meg Benneteket.
-Gyertek be mindketten- közben barátságosan mosolygott.
Hogy akkor, ott bent mi történt később a Bíró bácsi mesélte el Apáéknak.
Talán egy órát voltatok bent. Javarészt a Te hangodat hallottam
Andriskám, de a szavaidat nem értettem.
Amikor kijöttetek a Bíró bácsi újra az Anyáékat szólította. Majd elkezdte
mesélni, hogy azt mondtátok, jó K.-n, szerettek iskolába járni, és
vannak barátaitok. Apa figyelte Anya arcát, aki nagyon jó kedvű volt, nevetgéltek az ügyvéd nénivel egyetemben. És akkor
jött a de! Viszont, Te Andriskám egyértelműen Csömörön akarsz élni velünk, várod
a csömöri iskolát, itt is vannak barátaitok, és már mennél azonnal. Ekkor Anya
arcáról lelohadt a mosoly, elszállt a jó kedve.
Bencém, Te a vártnak megfelelően bizonytalan voltál, nem tudnál dönteni. Jó
itt is, jó ott is, de K.-en hiányzik a quad, a biciklizés, a sok érdekes
program, és nem utolsó sorban a Máté, a kis testvéretek. (Ilyenkor szokott a
mama "kedvesen" korrigálni: "Nem testvéretek, csak
féltestvér". Igen mama, ez nagyon fontos. Legalábbis neked). A Bíró bácsi
megkérdezte, nem lenne-e jó Nektek, ha a Bence maradna K.-en, és Te Andriskám
jönnél hozzánk.
-Nem bíró bácsi, mi nem akarunk soha elválni egymástól.
Ez nagyon szép dolog volt Andriskám. Ezt Te is Bence Csillagom
megerősítetted.
Bencém, Te is inkább Csömört preferáltad a Bíró bácsi szerint.Meséltetek a csömöri életünkről, hogy én főzök javarészt, bár a Pet is szokott Nektek csirkét sütni "thaiul". Amíg készül az ebéd, Ti 5-en kimentek a mezőre, az erdőbe a patakhoz és a lovakhoz. Szoktunk mindannyian kerékpározni, gyümölcsöket szedni, gombázni. Ezek is hiányoznak Nektek K.-en, nemcsak mi.
Nagyon gyűlölitek már a hosszú utazásokat két hetente. Soha többé nem akartok már ingázni.
A Bíró bácsi még szeretett volna kérdezni Benneteket, de Te Andriskám
kijelentetted, hogy game ower, nincs több kérdés és válasz sem. Nem
nagyon lepődtem meg ettől, mert ugyanezt csináltad a pszichológusnál is.
A Bíró bácsi elmondta, hogy okosan, kedvesek voltatok, jó neveltek, szépen
válaszoltatok, érdeklődők voltatok, mindent megnéztetek, sokat kérdeztetek Ti
is.Gondolom ekkor Anya és Apa is büszke volt Rátok.
5- öst kaptatok a bácsitól, mind magaviseletre, mind az intelligenciátokra. A végén a Bíró bácsi megkérdezte, van-e valami mondanivalójuk Apáéknak,
akarnak-e még valamit bizonyítani, mert ha nem lezárja az ügyet, és február 2-án
ítélethirdetés lesz.
Itt lett vége a tárgyalásnak.
Kinyílt az ajtó, és kijöttek Apáék. Anya és az ügyvéd néni arca nagyon komor
volt, Apáé és az ügyvéd bácsié, mosolygós. Ahogy tartott felém Apa, csak annyit
mondott, hogy a vártnak megfelelően válaszoltatok.
Ti közben ott ültetek mellettem a padon. Apa megölelt Benneteket és
megköszönte. Mindketten lógtatok a nyakán és pusziltátok őt. Ebben a
pillanatban egy kicsit megsajnáltam Anyát, de csak egy kicsit. Ami most történt
az az ő felelőtlenségének a következménye. Kezdve ott, hogy Apa tudta nélkül elvitt Benneteket
2009.-ben. Majd a megegyezés teljes elutasítása a részéről, az óvoda előtti
atrocitás. A kommunikáció teljes kizárása a részéről, Papa magatartása, Mama
kínlódása a betegségeikkel, Nektek havi 600 km, nekünk 1200 km utazás. Bár még
nagyon fiatalok vagytok, azért ezek a dolgok megmaradtak Bennetek, ezért lassan
eltávolodtatok tőle. Ha elfogadta volna Apa segítségét, itt a közelben
lakhattatok volna, minden másként alakult volna. Viszont a mostani helyzet Anya
döntése, és a továbbiakban már neki kell vállalnia annak az ódiumát.
Magához szólított Benneteket, sürgetve a "haza"indulást.
Figyeltelek Benneteket öltözködés közben. Kedveskedtetek Anyának, amolyan
engesztelés képen. A dolog első részével semmi gond, hiszen édesanyátok, de a
lelkiismeret furdalás már nem jó. Nem tetettek semmi rosszat, tehát nincs ok a
vezeklésre.
Az utcán mi elindultunk egy kávézó felé az ügyvéd bácsival, Apa még
hosszasan időzött mellettetek, ahogy mentetek az utcán a kocsitok felé, majd
csatlakozott hozzánk. Beültünk a szokásos kávéházba kiértékelni a történteket. Az ügyvéd bácsi nagyon elégedett volt, és úgy gondolta, hogy már semmi akadálya annak, hogy végleg haza kerüljetek. De azért óva intett, hisz csak az a biztos, ami megtörtént már. Igaza van, hisz' az előző perben is szinte biztosan voltunk a kedvező kifejletben. Dr. Nánássiné Dr. Szabó Róza, bíró asszony akkor még a látszatát sem akarta kelteni a korrekt pervezetésnek, ma már tudjuk. Ugye most a Bíró bácsi 2 héttel későbbi határidőt adott meg az ítélethirdetésre. Ezzel szemben a Bíró asszony előre már elkészíttette a végzést, és a tárgyaláson fel is olvasta. Talán előre tudta, hogy mi fog akkor elhangzani? Nem. Hanem azt, hogy kinek a pártján áll. Innen lehet tudni, hogy a Bíró bácsi mennyire alapos, és becsületes. Az egyik tárgyaláson azt mondta, hogy a fiatalsága révén kapott kevesebb tapasztalatot, széles körű ismerettel kompenzálni lehet. Bármilyen döntést hoz is, de csak köszönni lehet neki az alapos, mindenre kiterjedő munkáját.
Egy kissé feloldódva a feszültségek alól, elindultunk haza. Remélem már nem sokáig kell megtenni ezt a fárasztó utat.
Az elmúlt évek alatt cca.65-70 000 km-t tettünk meg, láthatásra, tárgyalásra és rendőrségi ügyintézésre, Ti meg kb a felét. Kb. 40 teljes napot, azaz 40x24 órát ültünk a kocsiban
Még kimondani is sok. Mindegyikünknek elege volt már belőle. Sokkal értelmesebben lehetett volna eltölteni ezt az időt, ha Anya rögtön az elején megegyezik Apával, és nem rohan el ész nélkül. Apa és az ügyvéd bácsi szerint, Anya egyezségi szándékát számunkra megmagyarázhatatlan módon Dr. Sz.V. vétózta meg minden alkalommal. Az ügyvéd bácsinak volt egy nagyon jó kijelentése. "Az ügyvédnek nem kell élnie az ügyfele életét". Ez így van. Ő nem utazgatott helyettetek fagyban, nyári kánikulában, ő nem ébredt sírva sok-sok alkalommal a kocsiban, azzal, hogy teljesen el van zsibbadva a lába, hogy nem bírja már a tűző napon való ücsörgést, 2 óra hosszat bekötözve a gyerekülésbe. Őt nem tépték le a gázcsőről, őt nem zárták be a házba, hogy ne szökhessen vissza az Apához. Neki nem húzogatta a karját az alkohol mámoros nagyapja.
Itt most visszaidéznék a blogból pár korábbi sort és egy képet. A fejezet címe: Visszatekintés. Idézem:
Drága Bencém! Egy alkalommal megdöbbenve láttuk Apával, hogy gipsz van a kicsi karodon.
Te nem voltál hajlandó semmit mondani arról, hogy mi történt, csak
kinéztél az ablakon. Amikor az Andris el akarta mesélni, Te rászóltál,
hogy "na Andris". Tulajdonképpen soha nem tudtuk meg mi történt Veled,
csak az amit az Anya mondott. Szerinte játszottatok,
és a kezednél fogva húzott fel, ekkor rándult meg a karod. Tudom
Drága Bencém, hogy ez ne igaz, mert amikor egy kisgyerek nem mond igazat
elfordítja a kis fejét, és nem néz a szemembe. Tudom ezt Te azért
tetted, mert Anya ez parancsolta Nektek. Te nem tehetsz róla. Csak az
ebben a nagy gond, hogy hazugságra nevel Benneteket.
A második pszichológus néninek említettétek, ha el akartok szaladni a Papa elől, megfogja a kezeteket, visszatart és megüt. Bizonyíték nincs, de a körülmények emellett szólnak, főleg Anya szavai:. ...kezednél fogva húzott fel, és akkor megrándult a karod.
Ha egyszer elolvassa majd ez a blogot a kedves ügyvéd nő, remélem belegondol, hogy mennyi szenvedést okozott Nektek az elmúlt 4 évben, értelmetlenül. Nem beszélve a sajnos maradandó lelki sérülésekről, és egyéb veszteségekről. Soha nem jön vissza ez a négy év, -Andriskám a Te eddigi életednek a fele,mennyivel minőségibb életet élhettetek volna, ha Anya Apa segítségével itt a közelben vesz egy házat, vagy elfogadja a Pityu bácsi lakását.
Elmúlt 4 év, és Anya mostanra újra rájött, ugyanúgy, mint 18 éves korában, hogy K.-en sem neki, sem senkinek nincs jövője. Rájött hiszen ő is el akar költözni Szolnokra, mint ahogy azt említette, mind a tárgyaláson, mind az ügyvédünknek. Csak bízni tudunk abban, hogy "csak" Szolnokra költözik és nem megy külföldre. Na nem azért, mert nekem nagyon hiányozna, hanem Nektek biztosan, és nekem Ti nagyon fontosak vagytok. Apa megígérte Nektek, ha Anya mégis elköltözne Olaszországba, akkor ő maga vinne ki hozzá Benneteket az iskolai szünetekben, hogy láthassátok. Addig amíg vele vagytok, addig Apa feláldozza magát :-D, és heverészik a tenger parton, a hasát süttetve, vagy búvárkodik.
Szóval még rettenetes hosszú két hét van addig, amíg megtudjuk, hogyan döntött a Bíró bácsi, de nagyon bízunk benne.
Millió puszi és ölelés Nektek.
Meme