Drága kicsi Csillagaim!
Eddig is lassan múlt az idő az egyik láthatástól a másikig, de ez az
egy hét olyan volt, mint ha 100 év lenne. Viszont arra jó volt, hogy
fel tudtam készülni a fogadtatásotokra.
Készítettem egy szép ajtódíszt a bejáratra.
Megvettem
a megrendelt 100 db lufit és az egyéb díszítések kellékeit. Sajnos a
bulit nem tudtam megszervezni arra a hét végére, mert Anya kitartott a
végső napig, vasárnap az utolsó óráig. Nem baj, majd a következő héten
bulizunk.
Sajnos egész héten esett az eső, és a szív egy kissé megszívta magát az ajtón, hullámos lett.
-Nem baj, az a lényeg, hogy szeretettel készítetted nekik, mondta nekem az Apa.
Vettem
100 mécsest is, úgy gondoltam, ha nem fog fújni a szél, nem esik az
eső, akkor a kaputól a bejáratig végi feldíszítem vele a lépcsőket. A
Zsuzsa nénit kértem meg, hogy ha felhívom őt, legyen szíves átjönni és
segíteni Petnek, mert nem egyszerű annyi mécsest meggyújtani.
Mielőtt
elindultunk megterítettem az ebédlő asztalt, feldíszítettem és
előkészítettem a zöld borsos steak-et az ünnepi vacsorára.
Szakadó
esőben, megérkeztünk K.-re. Vártunk, vártunk semmi mozgolódás. Apa már
nyugtalamn lett és felhívott Benneteket telefonon.
-Tudom, hogy itt vagytok- ezzel vetted fel a telefont
-Jövünk.
Már
vagy 20 perc elmúlt amikor halljuk a Füge ugatását. Jöttetek. Anya egy
nagy szürke táskát adott át Apának és beszélgettek egy keveset. Addig Ti
elhelyezkedtetek a kocsiban. Viszont nem láttam a fényt a szemetekben, a
kitörő örömet. Nem akartam erőltetni, és nem kérdeztem rá, mi a baj.
Apa
is jött hamarosan, betette a táskát a kocsiba, és elindultunk haza.
Rettenetes fáradtak voltatok, karikás a szemetek, és félálomban voltatok
már 5 perc múlva.
Andriskám, Te rátetted a fejedet az ablakra és
úgy bóbiskoltál. Mint minden út ez a 4-es is tele van kátyúval. Az
egyikben koccant egy kicsit az autó, és Te keservesen felsírtál,
Andriskám.
-Nagyon fáj a fogam, nekiütöttem az ablaknak-sírtál vigasztalanul.
-Vigyél el azonnal orvoshoz, mert nem bírom. Miért kell egy fognak ennyire fájnia.
-Csillagon vasárnap este felé nem tudlak most itt sehová vinni, mi kell bírni Budapestig.
-Nagyon fáááj!
-Mi baja van? Lyukas?
-Van egy gennyzacskó az ínyemen és az is fáj.
-Jézusom, mikor lett az.
-Már pénteken is fájt, de Anya azt mondta, nem tud elvinni orvoshoz, mert K-en nincs akkor fogorvos.
-Azt a mennydörgős mennykőt. Sz.-on, K.-on nincs ügyelet?- Így Apa. Nagyon dühös volt Anyára.
-Csillagom.
Bemegyünk Sz.-ra az Auchanban veszünk egy fagyit és ha az csillapítja,
akkor hazamegyünk, ha nem keresünk egy fogorvost ott.
-Ma 3x mostam fogat, mert a hideg víz jól esett, csillapította egy időre.
-És ezt Anyád végig tudta nézni?
-Igen!
Szerencsére az ötlet bevált és a fagyi hatott. Így ha kissé megkésve is, de hazaértünk.
Boldogan
kiugrottatok a kocsiból, majd futottatok be a kapun. Ekkor vettétek
észre az üdvözlő ajtódíszt rögtön el is olvastátok. Rácsodálkoztatok a
sok mécsesre. A nagyobb részüket a Zsuzsa néni az előszobába helyezte,
hogy a szél, ha eloltja a kintieket, azok legalább égjenek.
Felszaladtatok az emeletre, köszöntöttétek a Petet, a Mátét és futás a
szobátokba. Sajnos a hangulatotok nem volt annyira jó, mint azt
reméltük, de legalább a fájdalmad az megszűnt Andriskám.
 |
| Csillagom, mennyire látszik , hogy fel van dagadva a pofid |
Bármilyen
csábító volt a hús illata, a szószok serege, mégsem vacsoráztatok, mert
azt mondtátok sokat ettetek Anyánál. Rendben van, úgyis nagyon
feszültek vagytok.
Játszottunk egy kicsit, mert úgy terveztem, hogy hamar ágyba dugunk Benneteket.
És
akkor kitört a vihar. Egy teljesen jelentéktelen dolgon összevesztetek,
martátok, ütöttétek egymást. Olyan indulatokkal voltak egymással
szemben, hogy nehéz volt leszerelni és szétválasztani Benneteket. Ekkor
az Apa Téged, Bencém én Andriskám Téged magunkhoz öleltünk,
megsimogattunk és megkérdeztük, mi a baj.
-Anya azt mondta korábban, hogy elmegy messzire, és lesz egy új gyereke, mert mi ott hagytuk őt.
-Jaj
kis Csillagain! A Máté is "új gyerek" és szó sem volt arról, hogy ő
kiválthat, pótolhat Benneteket. - Szégyellje magát, ha ilyet mondott
Nektek.
Volt még egy pár panaszos szó, de hamar elaludtatok.
Mindketten Veletek aludtunk, mert nagyon nyugtalanok voltatok,
ráadásul, köhögtetek is nagyon.
Apa másnap összenyalábolta mindhárom fiát és elvitt Benneteket az gyerekorvoshoz. Máté is nagyon lázas volt az éjjel.
-A két nagy fiúnak vírusfertőzése van, a kicsinek kutya baja, csak jön a foga.
-A múlt héten szedtek antibiotikumot-mondta Apa
-Hiba volt.
-Egy hétig nem mehettek iskolába.
-Aúúú, ez nem hiányzott.
A
doktor néni felírt mindenféle csodaszert, amit ilyenkor be kell venni,
ha vírusok garázdálkodnak Bennetek. Még egy kis proviatikum, és a számla
végösszege 16 000 Ft.
-Ej ha, ez nem semmi. Anya nagyon spórolós kedvében volt a múlt héten.
Hazajöttek
a babával, de szinte azonnal elindultunk a fogorvoshoz. Apa is jött, de
közben TB. kártyát felejtette és vissza kellett mennie érte. Én
vittelek be a rendelőbe Andriskám. Egy nagyon kedves doktor néni
fogadott, azonnal megvizsgált.
-Ez nagyon csúnya, elhanyagolt attak. Már vagy egy hetes. Miért nem jöttek korábban?
Ez és ez volt, magyaráztam el.
-Rendben van, most kifúrom a fogat, kiengedem a gennyet, de holnap vissza kell jönni. Újabb gyógyszer és szájfertőtlenítő.
-Kisfiam, sokkal gondosabban kellene fogat mosnod. A bátyádnak meg éjszakai fogszabályzó kellene.
-Köszönöm, holnap jövünk vissza.
Bencém, Te azonnal tiltakoztál a fogszabályozó ellen, valamint arra hivatkoztál, hogy Anya ilyennel nem akart "gyötörni" Téged.
-Kicsim,
ez nem vita tárgya. Meg lehet vitatni egy programot, lehet nemtetszést
nyilvánítani, de a fogszabályozó az nem tartozik ebbe a kategóriába
válaszolta Apa, ezzel lezárta a fölösleges vitát.
Amint
hazaértünk Apa felhívta az igazgató helyettes nénit, azzal, hogy itthon
kell lennetek egy hétig, de a felmérésre el tudtok menni, egy adott
időpontban. Ezt másnapra tűzte ki a helyettes néni.
Mivel akkor Apa dolgozott, én vittelek el Benneteket.
Volt
nagy izgalom, -milyen lesz az iskola, ki lesz a tanító néni és a
milyenek az osztálytársak? Korábban én már tájékozódtam a Zsuzsa
nénitől, hogy szerinte ki lenne a megfelelő tanárnő Nektek.
-A
Kati néni, aki egy szeretetre méltó és nagyon empatikus tanárnő, lenne
jó a Bencének. Andrisnak talán a Mónika néni, mert ugye nem akartok
németet tanulni és nem akar sporttagozatos lenni?
Gondoltam,
hogy kiveszem a szürke táskából a tankönyveiteket és elviszem a suliba,
hogy miből és mit tanultatok. (Korábban Apa megírta Anyának, hogy mire
figyeljen és milyen igazolványok kellenek Nektek.) Nézem a táskát, és az
tele van fasínnel és kivonatokkal. Tankönyv, füzet semmi.
-Ezt nem hiszem el!!!
Az
hagyján hogy egyéb kedvenc használati tárgyaitól, esetleges iskolai
ünneplőtök nincs itt, de a tanszerek!! Pedig a Bíró bácsi a határozatban
leírta, hogy a tanuláshoz szükséges ingóságaitokkal kell Anyának átadni
Benneteket. Felhívtam Apát, és közöltem vele, hogy semmilyenen anyagotok nincs a k.-i iskolából. Apa rögtön kereste Anyát.
-Nem írtad meg, hogy a könyvei és a füzeteik is kellenek, csak azt, hogy milyen igazolványokat adjak át.
-De....., jó nem mondok semmi csúnyát. Haladéktalanul add fel postán.
-A héten elküldöm.
Kedden 13 órára megérkeztünk a suliba. Egy nagyon
kedves portás néni fogadott minket, és megkérdezte, hogy a felmérésre
jöttünk-e, mert ha igen itt foglaljunk helyet és jönnek a tanárok. Így
is lett. Rövid idő múlva megjelent egy kedves néni, aki Bihari
Katalinnak mutatkozott be.
- Gyere velem Bence!
-Jöjjön a Meme is.
-Nem lehet Bencém, el kell menned egyedül, nem hagyhatom itt az Andrist.
-Gyere Meme, mert akkor nem megyek.
Közben
megérkezett még 3 néni is, és folyt az osztozkodás. Mindketten engem
húztatok, hogy menjek vele. A tanító nénik megoldották a szitut.
Mindkettőtöket ugyanabba a terembe vezettek be, és én kint helyet
foglaltam egy fotelban.
Javában folyt a beszélgetés, amikor kijött ez egyik tanító néni, hogy kellenének a tankönyvek.
-Sajnos anyuka nem adta oda őket.
-????? Hogy, hogy, mire kellenek azok neki?
-Ez az, de sajnos nem adta ide.
-Jó akkor hozok könyveket.
Meghozta és folyt bent a beszélgetés. Kisvártatva behívtak és hellyel kínáltak.
-Szerencsére ugyanazokat a könyveket használták, amit mi is, így nem lesz komoly az átállás.
Megbeszéltük,
hogy az igazgató bácsi dönt, hogy hová fogtok kerülni, és azt is, hogy
hétfőn kezdetek. Én még szerettem volna a tanárokkal beszélni, de Ti nem
voltatok hajlandók kimenni nélkülem.
-Semmi baj, majd később megbeszéljük.
Derűs hangulatba, sokkal felszabadultabban indultunk haza, de még jól szétnéztünk a suliban előbb.
Már
a Hazatérés napi bulit is tervezgettük. Eredetileg úgy gondoltátok,
hogy hívtok osztály társakat is, de ez most elmaradt, hiszen senkit nem
ismertek még.
-Szóval kell 100 db. lufi?
-Igen, és kell torta, vacsora, de valami nagyon finom. Kit hívhatunk meg?
-Akit akartok.
Délután
elindultunk Óbudára egy lufi nagykerbe. Nagyker ide-oda a lufiknak
borsos ára volt. Kellettek még lampionok, szerpentin és tányérok,
evőeszközök. Mivel egy bizonyos összeghatáron felül vásároltunk,
kaptatok egy ajándék bögrét is. Folytattuk az Auchanban a bevásárlást.
Annyi mindent összevásároltatok, hogy így biztosan nem marad senki
étlen, szomjan.
Itthon folytattuk a készülődést, mely napokig eltartott.
Már csütörtök délután volt, de a könyveitek, füzeteitek sehol. Anya este telefonált Nektek.
Felveszem a telefont:
-A gyerekekkel akarok beszélni!
Se jó napot, se szia, se bemutatkozás, se bukj fel. Akarok és kész! Add!-mert én így akarom.
-Hol vannak a gyerekek tanszerei!? Hétfőn iskolába mennek és nincs itt semmi.
-András csak az igazolványokat kérte, mást nem. Csodálkoztam is.
-Nem csodálkozni kell, hanem kérdezni.
Itt jegyezném meg újra, hogy olvasni is lehet, mert a bírósági végzésben benne volt, hogy Titeket az összes iskolai ingóságaitokkal át kell adni. Hát ez nem sikerül. Nem írok, nem kérdezek, nem olvasok, mindenki hülye, csak én vagyok repülő.
Csütörtökön
éjjel Bencém sírva ébresztettél fel, hogy fáj a bal füled, tegyünk
meleg sót rá. Természetesen azonnal melegítettem a sót és a füledre
tettem. Közben beszélgettünk. A fájdalom nem akart elmúlni. Ekkor újabb
praktikákhoz fordultam, de a fájdalom nem csillapodott. Ekkor már Te
kérted, menjünk azonnal el orvoshoz. Felöltöztettelek és indultunk a
Kistarcsai Flór Ferenc kórházba. Ott egy nagyon kedves ápolónő fogadott
és azonnal hívott egy doktor nénit.
-Kisfiam, középfül gyulladásod van és ezt fel kell szúrni.
-Fájni fog?
-Csak egy villanásnyira, de előtte jól elérzéstelenítem.
-Jó akkor szúrd fel, mert holnap nem lehetek beteg, mert buli van nálunk.
-:-D Okos gyerek vagy.
Okosnak
okos, de bátor is voltál. Nyugodtan ültél az ölemben, addig amíg a
doktor néni készülődött. Visszajött a nővérke is és ő is segített
lefogni.
-Ajjé ebből baj lesz, ha ennyire le kell fogni, Téged.
Bátran tartottad oda a füledet, de egy hatalmas ordítás szakadt ki Belőled az adott pillanatban és aztán nagyon sírtál.
A
nénik ennek ellenére megdicsértek, hogy ilyen bátor, ilyen ennyi idős
gyereket még nem láttak. Kint a folyosón sírdogáltál még egy negyed
órát. Közben kaptam recepteket, mely a középfül gyulladásra kell.
-Hogyan szoktad fújni az orrodat, kisfiam?
-A Mama úgy szokta, hogy befogja, majd elengedi és újra befogja, amikor fújom az orromat.
-De nagymama, nem tudja, hogy ez súlyosan veszélyezteti a gyerek dobhártyáját?
-Nem a mama vagyok, hanem a Meme, és én is már számtalanszor szóltam nekik, hogy így nem szabad orrot fújni.
-Kérem világosítsák fel a másik nagymamát, hogy így nem szabad orrot fújni.
-Köszönöm.
Reggel Andriskám felébredtél. Kérted ébresszelek fel Bencém. Elmeséltem mi volt éjszaka és azt hogy most hadd aludjál.
-Meme, Te éjjel elvitted orvoshoz?
-Igen.
-Honnan tudtad, hogy hová kell vinni?
-Az ügyeletre.
-Ügyelet midig van?
-Igen.
-Látod,. Te elvitted Bencét, Anya engem nem.
-Sajnálom.
Rövidesen
úgy ébredtél Bencém, hogy megkönnyebbültél és egyáltalán nem fájt a
füled. Apa kiváltotta a gyógyszereidet és elkezdted szedni.Semmi
akadálya nem volt a bulinak.
Levente és a Johanna biztos volt. Apa
többször hívta a Csengét, de nem vette fel a telefont, délután.
Szerencsére este viszont igen, és boldogan mondott igent a meghívásra.
Levi közölte, hogy van 3 barátja, akik csömöriek és biztosan
eljönnének.-Jöjjenek. Dugó nénit viszont én hívtam meg. Zita csak
másnapra tudta vállalni a látogatást onnan az Isten háta mögötti Érdről.
Meghívtuk Ádit, Csabit is. Egyenlőre ennyi volt a vendéglista.
Teljes
gőzerővel készültem. Csirkét sütöttem, piskótát, tiramisut kevertem
szinte egyszerre. Feldíszítettük újra a házat a bejárattól a padlásig,
minden szép lett.
Szombaton reggel már izgatottan ébredtetek és ki
akartátok tárni az bejárati ajtót és a kaput, jelezve, hogy ide kell
jönni. Délelőtt elhoztátok Csengit is, és azonnal belekezdtetek a
buliba.
Akartam
készíteni képeket. Feltöltöttem az akut is. Ez a kép elkészül, majd
nyomom a következőt, a kép csak áll, és így tovább. A fényképező gép
nemet mondott. Apa megnézte, de nem tudott csinálni vele semmit. Nagyon
szomorú voltam, mert minden olyan szép volt, a hangulat magas fokú és mindenki boldog volt.
Az ebéd mindegy szálig elfogyott. Kivittem a tányérokat a konyhába és a tiramisuval indultam vissza. Hárman odaugrottatok és kivettétek a kezemből.
-Nyam-nyam, én dupla adagot kérek.
Titokban két tállal készítettem, mert számítottam a nagy sikerre. Egyszer csak látom, hogy Bencém hozod a tálat.
-Mi baj van Csillagom!
-Tudod Meme meg szerettem volna hívni az új osztálytársaimat is. Arra gondoltam, hogy ezt tegyük el, és hétfőn beviszem az iskolába.
-Nyugodj meg Csillagom ez nekem is eszembe jutott és dupla annyi alapanyagot vettem.
-Hurrá-és elszaladtál a tállal.
Pár percen belül fényesre volt nyalva a tál.
Volt minden. Lengőtekézés a padláson, trambulingezés, számítógépezés és egy hatalmas párnacsata. Ti voltatok a hős védők és az apák a támadók. Viszont olyan feltételeket szabtatok, hogy ha azt az apák betartják, akkor kizárólag Ti lehettetek volna a győztesek. Ezt nem láttam élőben, csak az Apa lamentálását hallottam. Amikor már mindent meguntatok, valamelyikőtök kiadta a parancsot, QUADOZÁÁÁÁS!
Mint a vihar úgy eltüntetek a házból, és csak azt hallottam, hogy Apa próbál életet lehelni a motorokba. Sikerrel, mert 10 perc múlva már róttátok a köröket a szemben lévő mezőn. Beesteledett, az apák már türelmetlenek volta, de Ti nem engedtetek. Heteteknek kellett megosztoznotok 2 quadon. Minden gond nélkül sikerült. Nem volt veszekedés, vita.
Mint mindennek ennek a szép napnak is egyszer vége szakadt. A veszteséglistán egy távirányítós autó és a trambulin védőháló szerepelt. Mit mondja, Apa nem volt túl boldog.
Mivel elfáradtatok, hamar el is aludtatok, de még előtte félálomban mosolyogva mondtátok, hogy "király" volt ez a mai nap. Ettől fogva minden február 16-á,n nagy bulit fogunk tartani.
-Ugye Meme?-felnéztél Andriskám, de a választ már nem hallottad, mert mély álomba szenderültél.
A vasárnap kissé csendesebb, nyugodtabb volt, mert az iskolára is fel kellett készülni.
Amikor már elcsendesedett a ház, nekiálltam az iskolai tiramisu készítésnek. Itt is felcseréltem a kávét csokira. Két tálba elosztottam. Betettem az összes maradék sütit és az üdítőket egy táskába.
Remélem egy szép emlék marad ez a nap mindkettőtöknek, mindörökre.
Millió puszi és ölelés Csillagaim.
Meme