Megint eltelt két hét

Drága kicsi Csillagaim!

Mint az szokott, megint eltelt két hét. A forrásvíz is nagyon fogyóban volt, így Visegrádra is kellett menni. Persze ,ha már ott vagyunk, akkor a bob pálya sem maradhat árván.
Arra gondoltam, mivel a Mama van Veletek ilyenkor pénteken is, minden bizonnyal boldogan szabadul meg Tőletek, hogy minél hamarabb hazamehessen. Így egy órával korábban tudtunk haza indulni. Szokásosan fáradtan kaptunk meg Benneteket, de most nem aludtátok végig az utat. Amikor mentünk értetek Monor után egy új erdő telepítésnél Apa észrevette, hogy nagyon sok tinta gomba virít az út mellett. Hazafelé megálltunk, és vittünk szatyrokat a gombának. Nagyon tetszett, hogy mindenütt gomba volt. Két nagy szatyorral szedtünk.

Jó kis rántott gomba vacsora lett belőle.

Most nem mentünk a játszóházba, mert úgy  osztottuk be a programot, hogy vasárnap a kenderesi út előtt megyünk oda. A meglepetés is várt Rátok otthon.
Az őszi szünet alatt kérdted Apát Andriskám, ha majd végleg itthon lesztek, akkor szeretnétek egy kaméleont és egy húsevő növényt. Apa úgy gondolta nem vár addig, és beszerzett egy szép nőstény példányt. A terráriumár nem vette meg, mert van helyünk bőven, és tudunk mi is megfelelőt készíteni neki.
Az elmúlt hét így a terrárium készítéssel múlt el. Egy szekrény jellegű lakhelyre gondoltunk a kis jövevénynek, aki még arra várt, hogy nevet kapjon Tőletek. Egy kaméleon lakhelynek a dísze a műszikla háttér. Nekiálltam azt is elkészíteni. Hungarocell alapra dolgoztam PUR habbak, szilikonnal és gázlánggal. A formáját már megadtam, csak még véglegesíteni kellett, és minden betonnal bevonni.
Apa visszament az Auchanba vásárolni, de arra kért, hogy addig ne mutassam meg a kaméleont, amíg nincs itthon. Természetesen megtettem amit kért.
Amikor hazajött, lehozott ide hozzám Benneteket, mert ideiglenesen itt lakott egy kicsi akváriumban. Minden este szelídítettem, simogattam, hogy valamelyest szokjon kézhez, ha amikorra jöttök.
-Kamééééleooon!!! Apa köszönjük-ez volt minden amit tudtatok mondani a meglepetéstől.
Amikor kiörvendeztetétek magatokat, megmutattuk az új, de még készülő terráriumot is. Lelkesen bevetettétek magatokat a műszikla készítésbe. Íme a végeredmény és a két mester.

Kértetek fényképet a munkátokról azzal, hogy megmutathassátok az Anyának és az iskolában is. Mint az lenni szokott a kép, miután Anya megnézte, éjjel szőré-szálán eltűnt, így nem lehetett bevinni az iskolába. Ezt talán a vályogház szelleme műveli? Vagy más valaki? Nem tudom.
Már csak a lakkozás volt hátra, de azt nem akartam most megcsinálni, hogy ne büdösítsem el a szobátokat. Megígértem, hogy legközelebbre már készen lesz és kiszellőzik addigra a lakkszag is.
A jól végzett munka után jót játszottatok a padláson.

 Apára azért nagy súly nehezedett. Kb. 120 kg-ot nyomtatok közösen, de egy jó apa mindent elvisel. :-D
A kaméleont elneveztétek Kamillának és felhoztuk a szobátokba, mert ott melegebb volt neki. Ahogy nyúlkáltatok a terráriumában egy tücsök megszökött. A pici Máté azonnal üldözőbe vette.

 Az alábbi videót nem szívesen tettem fel, mert még korán reggel volt, amikor készült, és még az esti kupitok nem volt elpakolva. De mivel annyira aranyosak vagytok mindhárman, ezért feltöltöttem mégis.

Az önfeledt játék és a reggeli után elindultunk Visegrádra. Szerintem múltkor sokkal jobb volt a hangulat, amikor olyan sokan voltunk. Sajnos most a Csenge nem ért rá. De azért így is jól éreztétek magatokat.

A bobozás után körülnéztünk a terepen. Sajnos már döglődött a fényképező gép, és így nem tudtam sok képet készíteni.
Felmásztunk a kilátóhoz, de sajnos zárva volt. Lenéztünk a sípályán, hogy "húúú, de nagyon meredek".
Na majd télen meglátjátok mennyire meredek. Csak legyen hó.

A fenti volt az utolsó kép, melyet készítettem, mert a gép teljesen lemerült.
A szokásos úton átmentünk Lajos forrásra, megtöltöttük a hordót és 6 db 5 literes befőttes üveget. Ott döntötte el Apa, hogy vesz még hordókat, hogy ne kelljen két hetente Visegrádra mennünk.
Elég kellemetlen hideg szél fújt, így siettünk haza. Út közben valamiért bementünk a Pólusba.
A platz közepén rácsodálkoztatok a mű kori-pályára.
Jaj, de jó volt, amikor be volt fagyva a csömöri tó és koriztunk. Sajnos ez tavaly nem volt lehetséges. Kérdezzük meg, hogy mennyi a belépő, és hogyan lehet jönni. Közölték, hogy másnap 13 órára van még szabad hely.
Kifelé jövet a Pólusból láttunk egy Milka reklám fotózós pavilont. Odahúztátok Apát, hogy Titeket is fotózzanak le.  A kép jól sikerült, kaptatok Milka kekszet és lufit is. Már ezért is érdemes volt elmenni-mondtátok :-D
Másnap délelőtt elővettük a korikat, hogy kipróbáljátok melyikeket nőttétek ki, és melyik lenne jó. Bencém Te azonnal kiválasztottad a legszebbet, mely fehér volt. Andrisnak egy fekete tetszett. Sajnos nagyon kicsi volt Neked Bencém, ezért azonnal rácsaptál a feketére. Ez jóóóóó, ez kell nekem! Andris csak állt, hogy neki mi lesz akkor. Epa kihozta a Pet korcsolyáját azzal, hogy ez biztosan jó lesz Neked, Andriskám. Bence Te azonnal eldobtad a feketét azzal, hogy mégsem jó, mert nyomja a bokádat és a Peté kell. Ebből jó kis vita kerekedett, és még tettlegesség is előfordult köztetek, meggyőzés képen. Apa csak állt és tanácstalan volt.
-Bence-mondtam, a kéket hagyd Andrisnak, és ezt a feketét Apa ráalakítja a lábadra. Mi is úgy csináltuk régen a sícipővel, ha nyomott valahol, hogy jól felmelegítettük és hagytuk a lábunkon kihűlni.
-Jól van - mondtad hüppögve
Itt már régen nem a cipőről szólt a történet, hanem a rangsorért küzdöttél. És nehezen tudtál lemondani róla, hogy ne Teneked legyen igazad. Apa elővette a gázlámpát, jól felmelegítette a cipőt a lábadon. Rögtön kezdted érezni, hogy lényegesen nyúlik és már nem nyom :-D ;-)
Amikorra kihűlt, olyan volt mint ha a "lábadra öntötték volna".
Balhé elült, indulhattunk.
Pontosan 13 órakor beléphettetek a pályára.

Ide még fel akartam tenni egy másik videót Bencém Rólad, de két esetben is csak ugyanez a videó jelent itt meg. Így nem próbálkozom tovább, majd a következő bejegyzésben felteszem majd.

A kezdeti nehézségek után egészen jól futottatok. Egy óra alatt annyira elfáradtatok, hogy ellenkezés nélkül lejöttetek a pályáról.

Elindultunk a kocsihoz, de megint az utunkba akadt a Milka pavilon. Megfűztetek, hogy most a csoki és a lufi kedvéért én üljek a fényképező gép elé Veletek. Apa volt a szertáros. Korikkal, jackykkel a kezében félreállt , mert nagy volt a tömeg. Kifelé besoroltatok, hogy a "járandóságotokat" megkapjátok. Bencém a Te lufid, olyan volt, hogy a csuklódra kellett felkötni, hogy ne szálljon el. 

-Várj egy kicsi, menjünk oda Apához és felkötöm- mondtam Neked.

Pont akkor szabadult el a kislány kezéből a lufi és hangos sírásba kezdett. Így azonnalra kérted a megkötést, nehogy így járj Te is.

Andriskám, Te mondtál valamit. Megkértelek, hogy várj és azonnal odafigyelek. Közben odaértünk Apához.

-Andris hol van?

-Itt mögöttem.

Megfordultam és sehol nem voltál. Azt hittem visszamentél még egy csokiért és odamentem a csokisokhoz, de nem voltál ott és nem is láttak sehol. Visszaszaladtam a kori pályához, de ott sem voltál. Ekkor már nagyon megijedtem. Bencém Te is fennhangon kiabáltál, hogy Andris hol vagy, gyere vissza.Megkértem a Milkásokat, hogy vigyázzanak Rád, amíg mi Apával elmegyünk megkeresni Andrist.

Tudtam, hogy középtájon van egy információs pult. Mondtam Apának ő menjen az egyik úton, és a másikon, hátha megtalálunk. Hamar megláttam az információt, ahol több biztonsági őrt láttam lázasan beszélgetni, és kettő el is indult egy irányban. Ahogy elléptek megláttalak a pulton belül, egy néni mellett. Nagyon megörültem, hogy meg vagy és semmi bajod. Szaladtam a pult felé, mert láttam, hogy sírsz. Ekkor elém állt egy biztonsági őr nő, aki arra kért, hogy ne bántsalak.

-Jézusom, dehogy bántanám, örülök hogy megvan.

Közben Apa is megérkezett eléggé feldúltan. Ő sem akart bántani. Mindketten megöleltünk és siettünk vissza a Bencéhez, akinek a síró hangját sokáig hallottam, amikor kerestünk Téged. Meg voltál nagyon ijedve, és pityeregtél. Talán attól is féltél, hogy leszidunk. Hamar megnyugodtál, főleg amikor a Bencét megláttad. Nagyon megható volt, amikor megöleltétek egymást és együtt kezdtetek újra sírni.

Kifelé menet elmesélted, hogy elbámészkodtál és elsodródtál a tömeggel. Amikor ezt észre vetted, eszedbe jutott, amit korábban mondtam Neked. 

-Menj oda egy gyerekkel lévő nénihez, és kérj segítséget.

Pontosan így történt. A néni nagyon rendes volt és elvitt az információhoz. Ott meg elmondtad a biztonságiaknak, hogy a Milka pultnál hagytál el minket. Ők el is indultak, hogy megkeressenek minket.

Minden jó, ha a vége jó. Tanulsággal zárult ez a kellemetlen kaland. A biztonsági őr néni javasolta, hogy tanítsuk meg Nektek a mobilszámunkat, ha még egyszer bajba kerülnétek hasznos lenne. Nagyon örültem neki, hogy feltaláltad magad, és nem estél pánikba. Hiába okos nagyfiú vagy már. Azt most nem írnám le, hogy mik jutottak eszembe, amíg kerestünk Téged.

Itthon előadtam a történetet a Zsuzsa néninek, aki mosolyogva mesélte, hogy az ő 4 éves fiacskája pont ott a Pólusban lógott meg egy pillanat alatt. Őt a Tesco gyerek bevásárló kocsijában találták meg, ahogyan önfeledten játszott a kisautóban.

Este megbeszéltük, hogy másnap kb. 13 órára  elmegyünk a játszóházba, és onnan megyünk vissza Kenderesre. Fürdés, mese, masszázs és jóéjtpuszik, után alvás.

Reggel kivittük a kutyát, jót sétáltunk, rohangáltatok a réten. Ahogy visszajöttünk azonnal nekiálltam a szokásos rántotthús sütésnek. Ebédre is kellett és az útra is.  Pontosan 13 órakor átléptük a játszóház küszöbét. Apa nagyon álmatagon ült mellettem. Hamarosan feltűnt, hogy hosszabb ideje, hárman játszotok egy idegen kisfiúval. Nehogy Apa elaludjon ezért őt is bevontátok a játékba.

Később a falra mászást is megpróbáltátok minden szülői rábeszélés nélkül. Az idő megállíthatatlanul múlt és eljött a 15 óra. Ekkor kell indulni, Kenderesre, hogy 17 órára ott legyünk.
-Fiúk gyertek, indulni kell- szólt Apa Nektek.
- Szó sem lehet róla, hiszen itt van a barátunk a Gábor és ő még marad.
Apa elgondolkodott, majd megkérdezte a Gábort kivel van itt.
- Apával és Anyéval.
-Akkor légy szíves vezess oda hozzájuk.
Apa azt találta ki, hogy megbeszélnek egy randit két hét múlva itt a játszóházban a Gáborékkal. Apuka nagyon nyitott volt erre és mobilszámokat cseréltek az Apák. Ekkor jutott eszembe, hogy amikor legközelebb itthon lesztek, akkor András nap lesz. Mivel a Gábor apuka közölte, hogy a XVI.ker. Veres Péter úton laknak, arra gondoltam, hogy együtt megünnepelhetnék a névnapodat Andriskám. Gábor Anyukának nem volt ellenvetése, és így abban maradtunk, hogy csütörtökön hívja Apa őket.
Mindentől függetlenül, még egy órát ráhúztatok az indulásra. Azt mondtátok, hogy nem érdekel Benneteket, ha Anyátok mérgelődik.
Apát és engem még annyira sem érdekelt, így szép lassan komótosan meg is érkeztünk Kenderesre.
Amióta tudjátok, hogy Anya nem csinálhat semmit, nem hívhat rendőrt, aki kényszeríteni haza Benneteket, már nincs sírás a kocsiban és elég hamar szó nélkül bementek.
Visztek magatokkal két- három üveg forrásvizet, és vigyáztok rá, nehogy Anya kidobja.
Én csak a kocsiból láttam, hogy Anya szólt valamit hozzád Bencém, de Te hozzá sem fordultál, és valamit morogtál neki. Lám-lám Anya nem volt előrelátó, amikor szó nélkül szabályosan elrabolt Benneteket. Lassan beérik a gondolat bennetek, hogy mekkora vétséget követett el ellenetek.
Na de, ez legyen az ő baja, magának főzte.

Sajnos megint vége lett egy szép hétvégének. Talán a jövő évben már mások lesznek a hétvégék, hiszen mindig velünk lesztek..

Millió puszi Nektek, Drága kicsi Csillagaim.

Meme