Szezonnyitás a Dunán

Drága kicsi Csillagaim!



Korábban, amikor Apának sikerült megkapni Benneteket telefonon, Andriskám Csillagom, azt kérted Apától, hogy amikor 3 napot lesztek itt, menjünk el a Dunára, és aludjunk is ott valahol, sátorban.
Ez a három nap most volt Piros Pünkösd ünnepén. Már nagyon készültünk, mi felnőttek. Laci felhívta a csónakmestert, hogy feltétlen tegyen el nekünk egy négyes, és egy hármas kenut. Előszedtük a sátrakat, hálózsákokat, és egyéb túrafelszereléseket. A balatoni sátrunk nem volt alkalmas erre az egy éjszakára, mert lakósátor 3 "szobával". Ezért Apa elkérte az egyik kollégája 3 személyes sátrát, mely olyan, ha kiveszik a táskából magától feláll. A Csengét is el kellett kérni az édesanyjától, mivel ő igent mondott, a Csenge is lelkesen készült a túrára. Péntek délelőtt bevásároltunk az Auchanban, és be is áztattuk a babot a babgulyáshoz. Igen, megint babgulyás, mert azt rendeltetek újra.
Megegyeztem a Lacival, hogy én készítem el a kajákat, és ő hozza a konyhafelszereléseket, baltát, és egyéb praktikus eszközöket.
Péntek délután K.-en, nagy izgalommal rohantatok ki a kapun, és Apa nyakába ugrottatok.
-Ugye megyünk Apa?
-Persze Csillagaim, miért ne mennénk?
Közben megérkezett ő is a kezében egy zacskóval, melyben gyógyszerek voltak.
-Ezt nem hiszem el! Már megint mi bajuk van?
-Fáj a torkuk, köhögnek -válaszolta ő.
-Már az a csoda, ha egyszer nincs semmi bajuk- mondta Apa.
Most kivételesen Te voltál kicsit rosszabbul, Andriskám, mert a Zinnat-tot Neked kellett szedned, és a Spiropentből 2x annyit kaptál, mint Te Bencém.
Később mesélted Andriskám, hogy ő morgolódott, hogy nem kellene menni hajóznunk. Persze kislányom, te mondod meg mit fogunk csinálni. Ha rajtad múlna, az ajton ki sem lépnénk soha, mint az nálatok szokott lenni.
Este készültem az útra, főztem, csomagoltam. Addig Ti Apával a trambulint próbálgattátok. Jó volt hallani a nevetéseteket.
Mikor már sötét volt, jöttél hozzám Bencém csillagom, hogy ha nyelsz fáj a füled. Semmi gond, csak várj egy kicsit, mondtam neki.
A nagyszüleink bevált módszerével melegítettem nagy mennyiségű sót, betettem egy kispárnába és mondtam, hogy feküdj rá, és legyen a fájós füleden. Háromszor-négyszer megmelegítettem, amikorra odahoztad a sót, hogy köszönöd, de már nem kell. Elmúlt. Gondolom sikerült idejében elcsípni a fülfájást.
Nehezen sikerült lefektetni Benneteket, annyira izgatottak voltatok. Többször rákérdeztetek, hogy minden megvan? Igen, ne aggódjatok, minden rendben van, és lesz is.

Reggel megint nagyon korán már hallottam, hogy jöttök le a szobátokból a lépcsőn. Addigra és már mindent elkészítettem, csak a szendvicsek voltak még hátra. Apa is korán felkelt, és elment zsemléért, tejért és kenyérért.
20 zsemlét hozott, 3 l tejet és 2 kg kenyeret. Én vajaztam a zsemléket, Ti raktátok belé a szalámit. Zöldséget nem, mert nem szeretem, ha nedves lesz tőle a  szendvics. Azok már össze voltak vágva. A félig főzött babgulyás a kuktában várt az indulásra.
Fél 9.-kor Megjött Laci is Csengével. Addigra már megterítettem az asztalt, csak le kellett ülni reggelizni. 2,5 l kakaó elfogyott a reggeli végére:-) Még jó, hogy annyira nem szeretitek a kakaót :-D. Mi lenne, ha szeretnétek? :-D
Reggeli után Laci elkezdte lehordani a csomagokat a kocsikba. Az ebben való segítségről szívesen lemondtam. Legyen a fiúk dolga. Ők a racionálisak, ugye? Közben a Laci dorgálta a lányát, hogy sok cuccot hozott.
-Kicsim, látszik, hogy "lakótelepi" vagy, minek ennyi cucc?
Nem láttam, csak egy táskát nála, de nem szóltam közbe, hátha már a többit kivitte.
-Hoztál minden csili-billi cuccot, csak praktikusat nem.
Na Csengét sem kell félteni, válaszolt is az apájának, jól felvágott nyelvvel :-D
( Később a táborhelyen derült ki, hogy a Laci sokkal több cuccot hozott magának)

Pet, Máté és az EbÚr itthon maradtak őrizni a házat, de csak azért, mert a Máténak való mentőmellényt még nem készítette el senki. Majd később, ha egy kicsit nagyobb lesz, jöhet velünk.

Elbúcsúztunk, és viszonylag hamar el is indultunk. Apa beugrott a horgászboltba csontikért. Meg kellett hallgatnom, hogy hogyan nyüzsögnek a dobozban. De Csenge, Te még nem tudod mi vár Rád! :-D Közben Laci és a Csenge valamiért hazaszaladtak, mert azt otthon hagyták. Mi előre mentünk.
Sokat nem kellett várni, ők is ott voltak kisvártatva.
Megkaptuk a kulcsokat, biztonságba helyeztük egy zárt parkolóba a kocsikat, és behordtuk a csónakházba a csomagokat.

Laci a kapitány leadminisztrálta a hajókat, mentőmellényeket, és a lapátokat. Apa is figyelte, hogy mi ilyenkor a teendő.

Ti is lelkesen segítettetek behordani a csomagokat. Ekkor történt meg a csontik bemutatása a Csengének általad Andriskám. Mit mondjak, nem lelkesedett értük egyáltalán. :-D

Laciéké volt a kisebb kenu. Ezzel Laci még nem találkozott. Azon tanakodott, hogy melyik a hajó eleje, mert mindkét végére fel volt festve a szám és a klub neve is. A csónakmester segített e fontos kérdés eldöntésében.

Apával is megtanácskozták alaposan a dolgot. Közben, Ti már a parti sétányon vártátok, hogy a szállító eszközre tegyük a hajókat.

A mi hajónk hamarosan előállt.

A Nagy-Hohó előkészítette a horgászbotot. Tudtam, hogy nem fenyeget az a veszély, hogy halat kell sütnöm, de nem akartam elrontani a kedveteket.

Bepakoltunk, és leeresztettük a hajót. Apa Rátok bízta, hogy őrizzétek, amíg a másik hajót is lehozzuk.

Rövidesen a flottaparancsnok is megérkezett, és a hajók indulásra vártak.

Egy marcona matróz, teljes menetfelszerelésben.

Az indulás pillanatai.

Nálunk Apa volt a főkormányos, mi hárman a matrózok. Nem volt könnyű Rólatok fotót készíteni, mert én a hajó orrában ültem, és forogni nagyon nem tanácsos.

Megtettünk kb. 5 km-t, amikor a csapat megéhezett. messziről kinéztünk egy kikötésre alkalmas helyet, és célba vettük miatta a túlpartot. Ja, és eddig nem is említettem, hogy a Dunán felfelé indultunk el.
Közelebbről már nem volt annyira barátságos hely, mert a lassan apadó Duna korábban vastag iszapréteggel borította be. Persze Nektek nagyon tetszett a jó meleg iszap, és sétálgattatok benne.

Andriskám, Neked sikerült az egyik zsemlét, -természetesen már kibontva-, beleejteni az iszapba valamint Te Bencém a tojás sárgájától búcsúzhattál el ekképpen.

A Duna gyönyörű volt. A fűzfák barkájából hulló "vattától" fehérlett a víz felszíne.

A kapitány és a főkormányos kiadta a parancsot a vízreszállára.

Van a csapatban egy matróz, aki ujja köré csavarja a marcona kapitányt? Felmentést harcol ki magának az evezés alól?

Úgy látszik az evezés sok energiát követel, mert egy pár kilométer megtétele után, megint éhesek voltatok. Sajnos a magas vízállás miatt a sóderes partszakaszok most nem voltak most szabadon, ezért csak betonozott kikötőt találtunk. A hadtáp ellátta a legénységet. A főkormányos pihenni tért. Apa van olyan hely, ahol Te nem tudsz aludni? :-D

A kapitány a térképet tanulmányozta. A cél a Pap szigeti kemping volt. Legnagyobb sajnálatunkra megállapította, hogy az út 1/3 részét tettük meg eddig csak. :-( Kezdtem érezni már, hogy van vállam és karjaim.

A hűséges csatlósai a főkormányosnak. Minden alkalmat megragadnak, hogy mellette lehessenek.

De azért a Csenge vonzereje, rátok is hatott. :-D

A táj gyönyörű volt.

Rövid pihenő után újra vízre szálltunk.

 

Nem tudtuk, hogy a neheze csak most jön, Szentendrénél. 

A Duna a sok víz miatt nagyon gyorsan folyt. Szentendre belvárosánál van egy kis kanyar. Itt nekiütközik a partnak nagy sebességgel  a víz, és forogni, örvényleni kezd. 

 

Ráadásul építik azokat a szörnyűséges mobilgátakat, ezért mindenhol felszabdalták a partot. Össze-vissza kevergett a folyó.

 

 Apa kiadta a parancsot, hogy kövessük a partvonalat, és ott haladjunk. Hát ez nem volt egyszerű. A víz nyomott vissza, mert a sodrásban visszafelé folyt. Mind a négyen tiszta erőből húztunk. Nagy nehezen leküzdöttük ezt a szakaszt. Laciék hátul látták, hogy mi mennyire hajtunk, ezért a könnyebb megoldást választották, és áteveztek a másik partra. 

Mivel már megnyugodtak a kedélyek, szépen csendben haladtunk, volt időnk nézelődni. Állt a kikötőben egy öreg hajó.        

- Kérdezzük meg hány éves, menjünk oda-kértétek.

Hát fiatalabb volt, mint Apa. Volt nagy nevetés. De mivel nem eveztünk egy hullám nekilökött az oldalának. Így lehetőségetek nyílt, hogy megtapogathassátok. 

 

Majd egyesült erővel ellöktük magunkat és ráfordultunk az irányra. 

 

Ajjé, de a Laciék nagyon messze voltak. Ők a rövidebb, és könnyebb utat választották. Mi kb. 800 m-el többet eveztünk ott a kanyarban, és sokkal többet dolgoztunk. 

-Menjünk át hozzájuk-kértétek.

-Jó de nem itt, ahol a legszélesebb a Duna. Feljebb megyünk, és majd ott. 

Annak ellenére, hogy több utat tettünk meg, sokkal előbbre voltunk náluk. Belekapaszkodtunk egy ágba, és bevártuk őket. Addig volt időnk nézelődni. Amikor megérkeztek megtanácskoztuk a továbbiakat.

A csapat úgy döntött, hogy messze van a Pap sziget, ezért keressünk egy vadkempingezésre alkalmas helyet. Laci tudni vélte, hogy nem messze van egy szabad kemping, de hogy hol nem tudta. Átnézett a másik oldalra, és megörült, hogy ott van. 

-Az nem az, hanem egy utca, és parkoló autók.

-Higgyetek nekem az a kemping, és elindult a másik oldalra.

Nem akartunk ellene szegülni a kapitánynak, nehogy a zendülőket áthúzza kötéllel a hajó alatt. Elindultunk utána. Andriskám Te ekkor bejelentetted, hogy valahol elhagytad az eveződet. Mit mondjak Apa nem volt felhőtlenül boldog. 

Már közeledtünk, amikor Laci belátta, hogy igazunk volt.

-Megadom magam, ti jöttök- mondta becsületére válva.

-Akkor irány a másik oldal- szólt Apa.

Elindultunk visszafelé a túlpartra, mert onnan látszott, hogy egy nagyon jó hely hívogat minket. És nem tévedtünk. Egy szép tisztás volt, hatalmas beton asztallal, és beton padokkal. Közelében volt egy praktikus tűzrakóhely szintén betonból. Ennél ideálisabb helyet sehol sem találtunk volna. Hátunk mögött volt egy erdő, ahol tüzifa is állt a rendelkezésünkre. 

Kikötöttünk.

Én sürgettem a fiúkat, hogy valaki rozsdátlanítsa a bográcsot, hogy főzhessem már a gulyást. Laci vállalkozott rá.

Én elmentem fát gyűjteni, Apa meg a Laci a sátorok felállításával foglalatoskodtak, mivel már ragyogott a bogrács.

Amíg rotyogott a babgulyás, mindenki tevékenykedett.

Bencém, Te horgásztál. Ezúttal a siker elmaradt.

Gyönyörű volt a nap is.

Közben egy néni kikötött a parton a kajakjával és megkérdezte, hogy felverheti-e a sátrát ő is mellettünk. Természetesen igent mondtunk, és meg a babgulyásra is meghívtuk.

 

A késői ebéd után Csenge olvasott egy kicsit.

Apa is beszállt a horgászatba, de a siker őt is elkerülte.

Este történt egy kis baleset. A Csenge be akart mászni a sátorba, de beakadt a haja a cipzárban. Laci próbált segíteni, de arra a következtetésre jutott, hogy ott már csak az olló tud segíteni. Csenge sivalkodott, hogy azt már nem, nem adja a haját ilyen könnyen.

 

Bencém, Te nagy sajnálattal követted az eseményeket.

Tündéri vagy édesem. Nagyszerű férfi leszel.

Végül apa a segítségére sietett Csengének, és a haja is megmaradt.

Az egészből Andriskám Te kimaradtál, mert békésen szunyókáltál a sátorban. Közben kitalálta a csapat, hogy a szalonnasütés nem maradhat el, annak ellenére, hogy későn ebédeltünk. Laci hozzákezdett a profi nyársai "felöltöztetéséhez". Nekem nem volt nehéz dolgom, mert otthon már összevágtam a zöldségeket, csak ki kellett tenni a tálcákra. Sajnos az egyiken Andriskám átmentél, még a hajóban így az egy kissé megsérült, de még használható volt.

Bencém, Te a tüzet szítottad fel újra. Nagyon jól sikerült az Andris sziporkázó ötletével, hogy a matracpumpával fújtassátok a tüzet. Még szerencse, hogy addigra már felébredtél Csillagom.

A szalonnasütés hangulatos volt, jól sikerült. Közben kiderült, hogy a kenyér mennyiségünk egy kissé kevésnek bizonyult, így másnap vissza kell a fiúknak evezni Szentendrére, és vásárolni a boltban. Még szerencse, hogy az ünnep ellenére találtak nyitott boltot. Amíg ők elmentek, addig mi hozzákészültünk az újabb szalonna és kolbász sütéshez. A tűz újra lobogott, a zöldség előállt, és sütöttük a szalonnát, kolbászt. Az édesapámtól tanult módszerrel, a forró szalonnát hozzányomkodtuk a zöldségekhez, melyek ettől megdinsztelődtek egy kissé, és a zsírtól fantasztikus ízt kaptak. Mikorra megérkeztek a fiúk a kenyérrel, minden készen várta őket.

Gyönyörű volt a reggel.

 

 Nagy sikere volt a reggelinek.

A "lakótelepi" Csenge, megirigyelte Tőletek azt a szabadságot, melyet a gumicsizma nyújtott Nektek, és ő is felvette, az Laci csizmáját. Szóltam a Lacinak nézze csak a lányát, hogy mi van a lábán. Nem hitt a szemének, és örömében azonnal kijelentette, hogy kedden vesz neki egy párt, mely jobban illik a lábára.




Ez egy nagy lépés volt a Csenge részéről a sportos, szabad élet felé. Rögtön le is fényképezte őt Laci.

Variációk a gumicsizmákra.

Sajnos mint mindennek, ennek a táborozásnak is vége kellet, hogy legyen, hiszen indulnunk kellett haza. Úgy volt, hogy a Csengének még vasárnap haza kell mennie tanulni. Hozzákezdtünk a táborbontáshoz, csomagoláshoz, és főleg a takarításhoz. semmit nem szabad otthagyni, amit lehet elégettünk, a többit hazahoztuk magunkkal. Ti már izgatottan beszélgettetek a trambulinon való kunsztokról. Csenge egy darabig hallgattam, majd elővette a telefonját, engedélyt kérni az édesanyjától, még egy napra. Szerencsére, azzal a komoly ígérettel, hogy hétfőn becsülettel fog tanulni, kapott engedélyt hétfő 14 óráig. Nagy volt a boldogság mindenki részéről. Ilyen Nálatok még soha nem volt. Hiába könyörögtetek korábban őneki. Akkor jó volt, ha annyit válaszolt, hogy, nem. De általában kinyomta azonnal a telefont. Szerencsére Csenge édesanyja másként gondolkodik. Ő örül, ha a lánya jól érzi magát.

 

  Visszafelé a Duna holt ágain eveztünk.

 

 

 A főkormányossal néha összezördültünk azon, hogy ki húz jobban, és ki miatt fordulunk néha körbe a vízen. A kapitány nekem adott igazat. Persze tudjuk be a főkormányos esetleges gyakorlatlanságába, a morgást, és a kialvatlanságába. Persze ez inkább az út elején volt. A végére szépen összehangolódtunk, amikor szükség volt rá, mert többnyire Apa pihent a csónak végében visszafelé, azzal, hogy minek evezni úgyis visz a víz. 

Drága Csillagom Andriskám! Te nagyon unatkoztál, mivel nem tudtál evezni, ezért folyamatosan énekeltél, nyüzsögtél. Bence, Te párszor rendre utasítottad, mindhiába. Ezért megállapodtunk, hogy legközelebb a  derekadra fogjuk kötni az evezőt, nehogy elhagyd azt is. 

A holt ág után kiértünk a nagy Dunára. Ott engedélyt adott az Apa a horgászatra. Úgy gondolta, hogy hagyjuk magunkat a víz hátán sodródni. Szépen lassan csorogtunk lefelé, Apa természetesen megint nyugovóra akart volna térni. Viszont nekem az nem tetszett, hogy háttal lefelé megyünk, és ezért elkezdtem evezni. Kettőt balra, kettőt jobbra. Így is mindenki elment mellettünk. A Csenge is hol evezett, hol nem, ezért megint előre kerültünk még így is.

Sikerült a szentendrei sodrást megint leküzdenünk.
 

Nagyon érdekes volt, hogy visszafelé folyott a víz, hullámzott, és voltak örvények is. Andriskám, Te minden áron bele akartál hajtatni minket egy nagy örvénybe. De azért mi ezt nem tettük meg.

Nagyon sok motor csónak volt a Dunán. Szerencsére a vizirendőrök is portyáztak, és nem volt semmi baj. Az értelmesebbje, levett a sebességből, ha közelített egy hajóhoz. Mi ilyenkor ráfordultunk a hullámra, és megvártuk, amíg elcsendesedik a víz. 

Nagyon hamar elértük a sziget spiccét, ahol át kellett hajtani a nagy Dunán, ahhoz, hogy a csónakházhoz érjünk.

Már a Duna közepén voltunk, amikor látom, hogy egyenesen felén tart egy motoros, de akkora, amelyet nem láttam itt ezen a két napon. Még jó messze volt. Mondom Apának, hogy
-Kerüljük ki mert felénk tart.
-Neki kell kikerülni, mert ő motoros, ez van a vizi KRESZ-ben.
A motoros csak jött felénk. Egyébként is teljes erőből húztunk mindhárman, de úgy nézett ki hogy keresztezni fogjuk egymást. Már  visszafelé kezdtem evezni, amikor Apa rákiáltott. Erre több fej felemelkedett a motoroson, és hirtelen a közelünkben irányt változtatott. Látszott, hogy senki nem figyelt a előre, még a kormányosuk sem. Szerencsére még volt köztünk vagy 30 m távolság. Vizisielőt húztak, és kellően jó hangulatban voltak már, röhögve mutogatták a poharaikat. Szerintem mindenki részeg volt, lányok, fiúk egyaránt. Felfedezni véltem az egyik televíziós műsorvezető hölgyet az utasok között. Ő sem volt különb semmivel a többinél. Az ijedség után Ti elkezdtétek cifrázni a történetet, hogy már mellettünk voltak, majdnem átmentek rajtunk. Kétség kívül megtörténhetett volna ez is, de mi azért megtettünk mindent, hogy elkerüljük az ütközést. 

Sikeresen kikötöttünk, és vártuk Laciékat. Közben volt időnk nézelődni. Kis idő múlva megint feltűnt a motoros a síelővel, és látszott, hogy szándékosan kerülgetik a kishajókat, élvezve, hogy dobálja őket a hullámzás.  Még fordult kétszer, és szerencsére eltűnt. Ugyanúgy mint az országúton, itt is vannak felelőtlen emberek.

Laciék is megérkeztek egy idő után. Segítettünk kikötni nekik. Laci leengedte a szállító kocsit. Ti addig a stégen őriztétek a hajót, és a csomagokat. Rakodtunk ki a hajóból, amikor kiabáltatok, hogy felborult nem mesze egy hajó, és két gyerek is van benne. Azonnal rohantunk abba az irányba. A következő kikötőnél meg is találtuk a hajóba kapaszkodó nőt, akit vitt a víz. Gyerekek sehol. Laci lekapta a ruháját, és a vízbe vetette magát. Kitolta a nőt, és kérdezte hol vannak a gyerekek. A nő nem beszélt magyarul. Talán orosz lehetett. De elmondta, hogy őket már kiszedték a vízből. A hajót meg vitte a víz Apa felé. Azt kiabálta, majd ő kiszedi a hajót a vízből. A nő, ahogy kimászott felszaladt, és azonnal elfutott, valószínűleg a gyerekei felé. A kenut Apa megfogta. Addigra már odaért két férfi is. Hárman kiemelték a stégre a hajót, és kifordították belőle a vizet. Akkor látom, hogy egy evező úszik a vízen. Szóltam Apának, aki jelezte a többieknek, hogy fogják el, mert ők már a vízen voltak a hajóval. Némi szerencsétlenkedés után sikerült kifogni az evezőt is.Nem tudom, de lehetséges, hogy ebben a balesetben is benne voltak a motoros hajósok.

Ez a kis incidens megmutatta Nektek, hogy nem elég az hogy mentőmellény van rajtatok, úszni is tudni kell. Eddig nagyon ellenálltatok minden kísérletnek, melybe szorgalmaztuk az úszástanulást. Mindig azt válaszoltátok minek úszni, ő sem tud, és mégis megvan. Persze K.-en nem kell sehol úszni, de Ti nem azt az életet akarjátok élni, gondolom. Hazafelé jövet kérdezgettétek Karcsi bácsi mikor fog megtanítani Benneteket jól úszni. Megígértük, hogy amikor újra itt lesztek, és a Karcsi bácsi is ráér, elmegyünk a kistarcsai uszodába, és elkezditek az úszás tanulást.

Ettől a két intermezzótól eltekintve, -ja és a szúnyogok hadától-, jól sikerült ez a két nap.

A hajókat szépen kitakarítottuk a segítségetekkel, berakodtunk a csomagokat, és irány haza trambulinozni. Út közben többször is megkérdettek mikor érünk már haza.

Itthon kirakodtunk, és bevittük a csomagokat. Andriskám, Te egy alkalommal olyat mondtál, amire megharagudtam egy kicsit. Kértelek, hogy húzd ki a kaput, mert mindkét kezem foglalt volt. Erre Te azt mondtad nekem

-Te is ki tudod húzni.

- Jól van Csillagom, ha így állsz hozzá, gondoltam. 

Ti azonnal elfoglaltátok a trambulint, és meg hozzákezdtem a vacsora készítéshez. Kiabált valamelyikőtök.

-Meme, kérek zsepit.

Kinéztem, és Te voltál Andriskám.

-Tudsz Te is venni, Vegyél magadnak.

Nagy szemekkel néztél rám. 

Később lelkesen rohantál fel, hogy mi lesz  vacsora.

-Amit csinálsz, kicsim.

-?????

-Tudsz, Te is csinálni magadnak.

Egy pillanat alatt leesett a tantusz Neked, hogy miről is van szó.

-Meme, ássuk el a csatabárdot, máskor nem mondok ilyet.

-Rendben van Csillagom. Szent a béke.

Vacsora után még visszamenetetek ugrálni, és júdózni. Apa még egy fényszórót is elővett, hogy jobban lássatok.

Apa, és Laci, fáradtan ténferegtek a lakásba, és nem győzték hangoztatni, hogy menni kellene fürdeni és lefeküdni. Szerintem ők voltak a legjobban kifáradva. 

Sikerült beimádkozni Benneteket a kádba, majd lefektetni. Bencém még volt egy gyenge kísérleted, hogy ha nem lesz masszázs és olvasás, akkor bekapcsolod a gépet és reggelig játszol. 

-Jó , várjatok 5 percet és jövök masszírozni. ;-)

Fél perc múlva síri csend volt. Felmentem és békésen aludtatok már. Nem csoda hisz hatalmas próbatétel volt a számotokra egy a 2 nap, de derekasan helyt álltatok. 

Hétfőn jó későn ébredtetek. Addigra már az asztalon volt a reggeli is. Evés után kimentetek ugrálni. 

Nagyon komótosan, de ugráltatok sokat. 

Csenge babázott egy kicsit. Nagyon tetszett neki a kis Máté.

Elkészült az ebéd és jó hangulatban mind egy szálig elfogyott a rántott csirkemell. Még szerencse, hogy előre eltettem az "útravalót". 

Laci és Csenge elbúcsúzott. Megállapodtunk benne, hogy jól sikerült a túra, leszámítva a kisebb morgolódásokat. Később folytatjuk.

Háromkor elindultunk K.-re. Az utazás 2 óra hosszú, melyet nehezen tűritek már a gyerekülésbe kötözve. Ilyenkor annak örülök, ha elalszotok, és nem szenvedtek. Gyorsan megettétek a rántott husit, és már aludtatok is K.-ig. Az utcátokba befordulva ébredtetek fel.

Remélem sokáig fogtok még emlékezni erre a tartalmas három napra. 

Millió puszi és ölelés Nektek.

Meme