Lassan vége lett a nyárnak. Szándékosan nem írtam, mert rájöttem, hogy anyátok rendszeres olvasója lett a blognak és nem akartam tippeket adni neki. Sok minden már a hátunk mögött van és most azokat összegezve leírom Nektek.
Júniusban nagyon sokáig nem tudtunk Rólatok szinte semmit. Csak úgy mellékesen megemlítette Anya ügyvédnője az Apa ügyvéd bácsijának, hogy Olaszországban nyaraltok Anyával és a Ciao bácsival egy hónapig.
Anya azt gondolta, hogy ezt az információt nem kell Apával megosztani. Minek is, hiszen "csak" az apátok.
A levélben az ügyvéd néni nagyon engedékenyen felajánlotta a tavaly nyári láthatást . Nem tudom, hogy elfelejtette vagy mi történhetett velük, mert tavaly úgy volt a láthatás, hogy júniusban 2 hét, júliusban is és augusztusban is. Ezt a levelet már június végén írta, tehát nem értette Apa, hogy akkor hogyan lesz az elmaradt láthatás pótlása. Később derült ki, hogy ez nem szerepel az elképzelésükben. Apa a Kormányhivatalhoz fordult, akik azonnal lepattintották a problémát a K.-i Gyámhivatalhoz. Na ők aztán azok akik a hivatásuk magaslatán állnak. "Jaj nem is tudom mi legyen, mert ha magát hallgatom Apuka, akkor magának van igaza, ha az anyukát, akkor neki" Jaj édes Asszonyom! Van egy gyermekvédelmi törvény, mely azt írja elő, hogy a gyermekek érdekei az elsődlegesek, és nem az Anyuka gyenge lelkét kell ápolni. Na megtalálták a rést, ahol ki lehet csúszni a probléma elől, és még dolgozni sem kell. Ameddig az ügy bírósági szakaszban van, mi nem tudunk tenni semmit. Ennyi. És a gyerekek, azaz a Ti érdekeitek hol vannak? Sehol. A hivatalokban nincs gyermeki érdek, csak az hogy ne kelljen konfrontálódni, és ha lehet minél kevesebbet kelljen dolgozni. Apa javaslatára kipattant az isteni szikra a fejükből, és szembesítették Apát az Anyával. Elég érdekesre sikeredett ez a találkozó. Aláírtak egy megállapodást, hát kíváncsi vagyok, hogy hogyan sikerül majd betartania az Anyának. Ebben a megállapodásban a legfontosabb, hogy 2 év után a Karácsonyt velünk tölthetitek. Eddig nem sikerült. Ha nem akarja akkor még a szokásos ütőkártya az esetleges betegségetek még a kezében marad. Így volt ez, amikor a gyámhatóságnál aláírt megállapodást Anya egy orvosi igazolással lefedezve megtorpedózta. Érdekes módon pont arra a napra hasmenésesek lettetek, amikorra a láthatásunk lett volna. Anya mindig talál magának harcostársat. Akkor a háziorvos személyében, aki látatlanban, a vizsgálatotok nélkül leírta, hogy hasmenésesek vagytok. Érdekes betegség ez a hasmenés. Pont akkor jön, amikor Apának a láthatása lenne, és teljes mértékben lehetetlenné teszi, hogy találkozhassatok Apával és velem. Ha annyira súlyos volt, hogy nem tudtátok elhagyni az illemhelyet, akkor kórházban lett volna a helyetek. Viszont ehelyett már azt a pénteki napot követő hétfőn egészségesen , meggyógyulva az oviban voltatok.
A másik a karácsonyi bárányhimlő. A gyámhivatal kronológiai sorrendben leírta, hogy mikor mi történt Veletek, persze ezeknek az epizódoknak az összerakása már meghaladta vagy a képességeiket, vagy az akaratukat. Miről is van szó? Az allergológus Nékám doktor bácsi leírta, hogy december 28.-án gyógyultak vagytok mindketten a himlőből. De anya szerint annyira nem, hogy a Karácsonyi Ünnepeket az Apával és velem tölthessétek. És most itt lép be egy új elem. Két hete megvizsgált Benneteket egy új doktor néni, és szerinte teljesen kizárt dolog, ha Bence dec. 28.-án gyógyult voltál, akkor olyan súlyosan visszaestél volna, mint ahogy ezt az Anya állította. Szerinte az a betegség akkor csak egy fikció volt. Arra volt jó, hogy a Karácsonyt ne tölthessétek Apával és velem.
Anya "jóságának" köszönhetően elhoztunk Benneteket júliusban, és szinte azonnal elindultunk a Balcsira kempingezni. Megint abban a kempingben voltunk, mint tavaly, csak most már eggyel többen. Igen a plusz egy fő az EbÚr volt.
Amikor az Anyától átvettünk Benneteket egész úton furdalta a kíváncsiság az oldalatokat, hogy milyen ajándék várt itthon Rátok. Nem mondtuk meg, mivel egy ajándékot nem illik beharangozni előre. Az "ajándék" türelmesen várt Rátok itthon, és még a kosarát sem rágta szét, ameddig egyedül volt itthon.
Amint hazaértünk kipattantatok a kocsiból és rohantatok be az ajtón, hogy az ajándékot láthassátok. Ő ült az előszoba közepén, és Ti hatalmasra nyílt szemekkel, boldogan láttátok , hogy az annyira óhajtott kis boxer várt Rátok. Felkaptátok és boldogan nézegettétek, és hagytátok, hogy boldogan harapdálja a kezeteket. Futottatok vele, labdáztatok, estig abba sem akartátok hagyni. Bencém Csillagom Te azt mondtad nekem, hogy kár, hogy nem kisebb ez a kutyus, mert mi nagyon picit szerettünk volna. De Csillagaim, ő sokkal kisebb volt. A ballagáskor vettük, és pont egy hónappal ezelőtt volt, ennyi idő alatt egy kölyök kutya sokat nő. Meséltem Nektek, hogy úgy időzítettük az EbÚr hazahozatalát, hogy amikor a ballagásról hazajöttök akkor legyen itt. Az lett volna az első két hét a nyáron. Ekkor Bencém Csillagom Te nagyon szomorúan rám néztél, és azt mondtad, hogy az Anya megint becsapott. Azt mondta, hogy úgyis csak 3 napot lehettek Apával, és az nem számít, ezért most nem jöttök hozzánk, hanem Olaszországba. Korábban akkor, -mondtad, amikor elrabolt Benneteket és nem mondta meg, hogy nem jöttök már vissza Csömörre. Akkor csak annyit mondott, hogy K.-re mentek a Mamáékhoz. Nagyon-nagyon sajnáltalak, amikor rájöttél, hogy Anya most sem mondott igazat Nektek. Andris nem volt ott akkor, de szerintem ezt később megbeszéltétek.
Na hol is tartottunk? Igen ott, hogy lementünk a Balatonra kempingezni. Ti kocsival, mi ketten az EbÚrral vonattal. nem volt egy nagy élmény, mert nagyon sokan voltak és végig a peronon álltunk a kutyussal. Ugyanúgy, mint egy évvel ezelőtt az állomáson vártatok minket, és azonnal átvettétek az EbÚrat és szaladgáltatok vele, nagy boldogan. A kemping felé menetben láttunk egy három lábú vizsla kutyust. Szegénynek levágták az egyik lábát, mert nagyon beteg volt és csak így lehetett megmenteni az életét. Andriskám, Te nagyon okosan megállapítottad, hogy három lábon, nehéz lehet neki menni, de legalább él.
A keampingben, mivel az Eb Úr még nagyon kicsi és szertelen volt, meg kellett még kötni. Először a kocsi vonóhorgára akasztottuk a pórázt, de azt hamar feltekerte és nem tudott mozogni.
Később egy karóhoz lett kikötve és így szabadabb volt.
Nagyon jó volt az idő és sokat fürödtünk.
Egyik délután elmentünk dodzsemezni. Bencém Csillagom, Te bizalmatlanul nézegetted a kiskocsikat, de Te Andriskám a magad vagányságával azonnal elfoglaltál egy zöldet. Bár Apa és a Bence is beleült mégis Te kormányoztál. Nem volt olyan dodzsem, aminek nem ütköztél neki. Az egyik kocsiban egy nyafogós kisfiú ült a nagymamájával. Amikor egyszer nekimentél azonnal sírva fakadt. A nagymamája mérges volt rá, hogy egy ilyen nyafka fiú. Na ezután amint csak tehetted nekikormányoztad a kocsit. Valamint mindig a menetiránnyal szemben mentél. Ez nem új volt a számunkra, mert Te vagy az örök ellenzéki. Nagyon nehezen váltatok meg a kocsiktól. Csak egy fagyi ígéretével lehetett elcsalni Titeket. Egy másik napon az ott állomásozó mutatványosok hullámvasútjára is felültetek. Annak ellenére, hogy ez egy mini vasút volt, Ti mindketten berezeltetek. Tartok tőle, hogy nem lesz a hullámvasút a kedvencetek.
Hogy mennyit okosodtatok egy év alatt, a kemping bejárata előtt felállított "harapógépen" lehetett felmérni. Tavaly Andriskám Csillagom, Te még sírva fakadtál, ha valamelyikünk beledugta a kezét. Idén már tudtad, hogy ez a fej nem harapja meg soha sem a kezedet.
Úgy mint tavaly a parton sokat építkeztetek, várat építettetek Apával. Dobáltátok egymást és az Apát homokkal. Néha összevesztetek, mert valamelyikőtök mindig szétrombolta a másik várát.
Vettünk egy nagy kenyeret, mellyel megetettétek a hattyúkat. EbÚrnak nagyon tetszettek ezek a madarak, de a szimpátia nem volt kölcsönös.
Horgásztatok is, de kevesebb sikerrel, mint egy évvel ezelőtt. Ami új volt idén, hogy az EbÚrat rendszeresen vinni kellett sétálni, hogy ne a kempingben végezze a dolgát. Meglepődtem, hogy mennyi felelősségérzet van Bennetek az irányában. Volt, hogy Ti szóltatok, hogy kell neki enni, vagy sétálni.Ti tanítottátok úszni is őt. Na azért volt is vele némi gond, mert minden embernek, gyereknek nagyon örült, és mindenkit letámadott a szeretetével.
Egyik nap, amikor Apa aludt elmentünk játszani a játszó térre. Jókat bolondoztatok és homokoztatok, birkóztatok.
Esténként befeküdtünk a hintaágyba, és az volt, hogy "Apa mesélj a száddal". Ez azt jelentette, hogy fejből kellett mesét mondanunk, nem olvasni.
Egyik délután elkezdtek gyülekezni a felhők az égen.
Kisvártatva ki is tört a vihar és elkezdett zuhogni. Először jó balhénak tűnt, de egyre jobban esett és beszorultunk mindannyian a sátorba. Apa kihúzta a hálózatból a vezetéket, nehogy megrázzon valamelyikőtöket az áram, de volt egy steck lámpája, és az a kocsi akkumulátoráról működött. Ennek a fényénél tudtunk olvasni Nektek.
EbÚr nem tudott sehová feküdni, mert minden vizes volt.
Nem tetszett neki a helyzet, mert nem mehetett be Hozzátok csak az előtérben ülhetett, de egyre több víz gyűlt össze a sátor aljában. Lassan mindenből csepegett az eső, átázott a sátor is, és áztak a gumimatracok és a hálózsákok is. Aggódtam, hogy meg fogtok fázni és ezért javasoltam menjünk aludni a kocsiba. Előbb Bencém ,Te Kis Csillagom mondtál igent, és azonnal jöttél velem. Lefektettem az üléseket, és kihoztam a sátorból a még nem vizes hálózsákomat Neked. Nagyon tetszett ez, láttam egy jó kalandnak tűnik.
EbÚr a lábamhoz feküdhetett az anyós ülés alatt, de ez nem tetszett neki, hanem állandóan fel akart jönni hozzám.
Andriskám, Te az Apával akartál maradni hősiesen, de rábeszéltelek, hogy a kocsiban melegebb lesz és nem is ázunk el. Nem voltál valami lelkes, de amikor kitaláltam, hogy a csomagtartóba ágyazok meg Neked, felcsillant a szemed. Régen amikor kicsi voltál, nagyon szerettél a szekrény nagy fiókjában aludni a ruhák között. Szerintem ez most eszedbe jutott.
Apa a sátorban maradt, de el sem tudom képzelni, hogy volt alatta, egy zsebkendőnyi száraz hely, egyáltalán.
Másnap reggelre nem volt semmi száraz cuccunk a sátorban és mindenütt állt a víz, ezért úgy döntöttünk, hogy felszedjük a sátorfánkat és szégyen szemre megfutamodunk és hazamegyünk.
Nem volt kis feladat azt a sok vizes cuccot bepakolni a kocsiba, és még ráadásul itt voltunk mi ketten az EbÚrral többletnek. Szerencse, hogy jó nagy az az autó, és ha nehezen is, de befért minden.
A szomszédok mondták ne menjünk el, mert jön a jó idő, és megbánjuk. Nem baj mondtuk, mivel nincs használható cuccunk, haza kell mennünk.
Még egy pár képet felteszek a nyaralásról.
Nem nagy kedvvel, de elindultunk hazafelé. A többiek a kempingben bizakodóak voltak és még maradtak, mint már azt említettem. Nem volt kis feladat az utazás, mert amikor csak hárman jöttetek akkor is tele volt az autó, nem még hogy mi ketten az EbÚrral és a cuccaimmal beültünk. De mint szokták mondani sok jó ember kis helyen is elfér. De ennyire kicsin is? :-D Nem baj, többször megállunk út közben kinyújtani a lábainkat. Egy ilyen megálló egy Auchan parkolója volt. Vettünk otthonra kenyeret és tejet, mert ha a hazaérünk már a Zsuzsi zárva lesz. Ahogy jöttünk kifelé egy fagyozót találtunk, nagyon hívogató szép fagyikkal. Tele volt gyümölccsel, csokidarabokkal, és látszott rajta, hogy nem az ételfestéktől kapja a színét egyik sem. Az íze is bizonyított, nem csak a látványa.
Ha lassan is, de haza értünk. Ti azonnal berohantatok a házba, és elkezdtetek játszani, addig mi Apával a vizes cuccokat hordtuk fel. A sátrat, hálózsákokat kitettük a kertbe száradni. Később bebizonyosodott, hogy jó döntés volt, mert másnap megint elkezdett esni az eső, és vigasztalanul esett még egy hétig.
Viszem fel a holmikat, és hallom, hogy valami a földre esett, és széttört. Jaj, jaj mi lehetett az. Hát bizony a kedvenc teás bögrém volt. Az történt, hogy Andriskám, Te inni akartál és felmásztál a pultra kivenni egy poharat. Ez csak valamennyire sikeredett, mert a könyököddel kisodortad a bögrét.
Megláttam és mondtam Andriskám Neked, hogy most 10 percig haragudni fogok rád. Erre legörbült a szád és elkezdtél sírni. Erre Bencém Te felnevettél és megkérdezted, hogy Andris, most minek bőgsz? Tud valaki pont 10 percig haragudni? Bántott Téged valaha is a Meme? Hüppögve válaszolgattál. Nem tudtam tovább nézni az ijedt kis arcocskádat és magamhoz öleltelek és mondtam Neked, ha csibész gazember is vagy, és még ha rossz is vagy, akkor is szeretlek. haragudni, meg soha nem fogok rátok. Erre elmosolyodtál és kaptam Tőled egy puszit. Persze ez most egy kérdést felhozott bennem. Mitől volt ez a nagy ijedtség? Talán K.-en más reakció várt volna Rád? Persze egy most csak egy feltevés, nincs okom rá, hogy mást feltételezzek, bizonyosság nélkül.
Egyik nap az EbÚrral játszottatok, amikor Bencém Te lehajoltál, és az EbÚr felugrott. Összekoccant a kettőtök feje. Erre keservesen elkezdtél sírni, hogy eltörött az állandó új fogad elől. Még szerencse, hogy nem nyelted le. Apa rögtön kivette a szádból. Az is szerencse volt, hogy "csak" a sarka pattant le. Azonnal ráültem az Internetre és fogorvost kerestem, aki vissza tudná ragasztani. Apa tejbe tette a letört darabot, mert jól tudta, hogy erre van szükség. Elvittünk a Mária utcai rendelőbe, de ott közölték, hogy speciális helyre kell vinni, azaz egy gyermek fogászati rendelőbe, ahol fogszabályozást végeznek. Több kisgyerek is volt csendben vártunk a sorunkra. Majd behívott egy kedves néni Téged. Én kísértelek be, mert Apa hideg rázást kap a fecskendő látványától. Te is Bencém nagyon meg voltál illetődve. Elmondtam a doktor néninek, aki mosolyogva végighallgatott, és odahívott egy roppant fiatal "doktornénit", talán gyakornok volt, és elmagyarázta neki, hogy mit kell csinálnia. Te mint egy megszeppent madárka ültél a székben, szorítottad a kezemet, és vártunk.
A fiatal néni is megsimogatott, és elmagyarázta, hogy mit fog csinálni Veled. Megnyugtatott, hogy nem fog fúrni, nem fog fájdalmat okozni Neked. Elmondta, hogy pont úgy fogja megragasztani a fogadat, mint ahogy Apa szokta otthon az eltört tárgyakat, csak a ragasztó más lesz. Az amit Apa használ, az mérgező is lehet, ez viszont emberbarát ragasztó, és ugyanolyan erős.
Hamar meg is csinálta. Odajött az idősebb doktor néni, és megdicsérte a lányt, hogy tökéletesen megcsinálta. Kérte, hogy egy napig ne erőltesd a fogadat. Elmondta, hogy ugyan erős ez a ragasztó, de ezzel a fogaddal már soha ne bonts ki hajókötelet, és ne nyisd ki a fogaddal a sörös üveget, mert lehet, hogy abba beletörne. :-D:-D Megsimogatott, megdicsért, hogy hősiesen viselkedtél. Apa is külön dicséretben részesült a széleskörű tudása miatt.
Amikor visszamentetek Anyához, Apa el akarata mesélni mi történt, de Anya épphogy csak kinyitotta a kaput szó nélkül beengedett Benneteket és azonnal távozott. Apa meg állt, mint a bálán szamara, nem jutott szóhoz. Így Ti meséltétek el mi történt. Anya meg sem nézte, hogy hogyan is néz ki a fogad, és mi történt egyáltalán. Amikor el akartátok mondani, hogy tejben kell tárolni a törött fogat, nem is érdekelte. Viszont az volt a számára a legfontosabb, hogy azonnal írjon a Bíróságnak, hogy a fogad Apa felelőtlenségéből KITÖRÖTT. A többiről viszont elfeledkezett.
Szerintem még ma sem tudja, hogy melyik fogadról van szó, és hogy csak a sarka törött le. Minek is tudná, hisz nem érdekli.
Visszatérve az előzőkhöz ezt az incidenst leszámítva a folyamatos esőzés ellenére értékes programokat csináltunk, és lassan vége lett ennek a két hétnek.
Sajnálattal, de vissza kellett mennetek K.-re.
Remélem szép emlék marad ez a két hét.
Millió puszi, és "tízszáz ölelés"
Meme
Ebúr. Meglepetés.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése