2010. január 15., péntek

Nem segítettél! Miéééért?

Drága Kicsi Csillagaim!

Nincsenek szavak, mellyel elmondhatom, hogy mennyire elítélem édesanyátokat, és a papát a történtekért!
Tegnap reggel elindultunk, hogy végre hazahozunk Benneteket, ilyen hosszú távollét után.Biztosak voltunk benne, hogy sikerülni fog. Kidíszítettem a szobátokat, és tele reménnyel vártam a holnapot. Elterveztük édesapátokkal, hogy először "átadjuk Nektek az új szobátokat. Én bent fogok állni, és felveszem az arcocskátokat, amikor beléptek a szobátokba, és megpillantjátok, azt melyet édesapátokkal ketten, nagy szeretettel készítettünk Nektek. Aztán megebédelünk. Kimegyünk az erdőbe, és visszük a Félixet, mint régen mindig. Felkeressük a játszóteret, a tó mellett, és kirándulunk a tó körül. Este egy jót beszélgetünk. Édesapátokkal elmentek fürödni, és a lefekvés után mesélünk azt, amit szeretnétek. Így képzeltünk az első napotokat újra itthon.

Azt szokták mondani, ember tervez, Isten végez! Sajnos a fentiek csak álmok maradtak.
Reggel 8 órakor elindultunk Hozzátok! A nap gyönyörűen sütött, a madarak csipegettek a mezőkön, nagyon szép volt. Mondtam édesapátoknak, hogy látod minden mosolyog, mert tudják, miért megyünk.

Először bementünk a Jegyző nénihez, aki azt mondta, menjünk bátran, vihetünk Benneteket haza. Mind a ketten nagyon boldogok voltunk. A folyosón összetalálkoztunk a vezető helyettes nénivel, aki nagyon aranyos volt, és arra kért, hogy menjünk vele, és várjunk egy másik óvónénire is. Nemsokára jött is négy óvónéni, és a gyámügyes néni! Mondtuk miért jöttünk. Ők nem akartak odaadni Benneteket nekünk. Azt szerették volna, ha anyával is beszélünk. Mindegyikünk mondta, hogy vele nem lehet beszélni, ezért adjanak Benneteket nekünk, de gyorsan. Sokáig győzködtük az óvónéniket, amikor elvesztettem a türelmemet, és felálltunk az édesapátokkal együtt, és elindultunk Titeket megkeresni. Téged Drága Bencém, apa hamar megtalált, és gyorsan elindult kifelé, Veled a kapun. Andrist is megtaláltam, és azonnal utánatok mentünk. De sajnos akkor láttam, hogy már nagy baj van. Papa, és édesanyátok verte édesapátokat az utcán. Akkor gyorsan visszafordultam Veled Andriskám, hogy ezt a szörnyű dolgot legalább Te ne lásd. Egyszer csak megjelent édesanyád, és kitépett őrjöngve a karomból, és elvitt. Én nem akartam ellenállni, mert láttam, hogy Te Bence már nála vagy. Nem akartalak szétszakítani Benneteket. Amikor kimentem az utcára, édesapátok a földön guggolt, és a papa elégedetten pöfékelt, mintha nem történt volna semmi!
Kihívtak egy rendőr bácsit,aki lefényképezett mindent, és leírta, hogy mi történt.
Most elmesélem Nektek, mert ezt én is csak úgy hallottam.




Amikor kilépett Veled Drága Bencém, édesapád a kapun, édesanyád, és a papa megállt kocsival az óvoda előtt. Minden szó nélkül nekiestek apának. Papa átfogta a bal karjával a nyakát, és fojtogatni kezdte, közben ököllel ütötte a fejét. Édesanyátok ugyanezt tette szemből. És sajnos Drága Csillagom, Te az apa kezében voltál. Ő megpróbált védeni, ezért ő már nem tudott védekezni. Papa hanyatt rántott Benneteket, majd szembekerült édesapáddal, és két kézzel fojtogatni kezdte, közben a fejét a betonba verte. Édesapátok, megpróbálta levenni a papa kezét a nyakáról, és ezt használta ki édesanyátok, amikor beleharapott apa kezébe, és kitörte a hüvelyk ujját. Ekkor apa elengedett, és ezt anya kihasználta és felkapott, és betett az autóba. Nagyon félek, hogy a nagy verekedésben, Te is édesem kaphattál egy-két ütést, anyától, de ezt sajnos nem tudom megnézni!

Édesapátokat a történtek után mentő vitte K.ra a kórházba! Ott megállapították, hogy eltört az ujja, és megnézték, hogy miért fáj a hasa, egy okos gép segítségével. Egy doktor bácsi azt mondta, hogy édesapátoknak bent kell maradni, mert lehet komoly baja is. Nekem sajnos nem lehetett ott maradnom, így elég későn este hazajöttem.

Ma reggel beszéltem egy ügyvéd nénivel, és bácsival is. Mind a ketten nagyon sajnáltak Benneteket. Viszont azt mondták, ha édesanyátok, és a papa ilyen agresszív, mint volt, elvesznek tőle Benneteket, mert két ilyen elvetemült ember nem nevelhet gyereket.
Apát sajnálom, de ennek viszont örülök. Már csak 9 nap van a tárgyalásig, amikor a bíró bácsi majd dönt. De addig én még megpróbálok egy dolgot megtenni, hogy azonnal elhozhassunk Benneteket. De sajnos arra hétfőig várni kell. Várok szívesen, ha tudom, hogy hozhatunk rögtön haza, Két Kis Csillagom.

Bencém Drága! El sem tudom képzelni, hogy mit élhettél át az édesapád karjában, amikor két oldalról ütöttek Benneteket. Lehet, hogy majd el kell mennünk egy nénihez, aki majd segít Neked ezeket a csúnya dolgokat elfelejteni. Ha itt lesztek, már soha nem lesz ilyen, mint ami tegnap történt. Szeretet, béke lesz,az biztos.

Nem tudom, hogy ma voltatok-e oviban. Nem tudom, hogy Andriskám fel lettél-e köszöntve, a szülinapodon, nem feledkeztek-e meg anyáék róla. De az Isten éltessen Téged sokáig, és nagyon sok boldogságot kívánunk Neked. Ezt a mai napot biztosan bepótoljuk, ha hazajöttök. Együtt megünnepeljük mindannyiuk elmaradt szülinapját.

Remélem már alszotok, és nem a Tv-t nézitek, mint mindig, amikor itthon voltatok.
Aludjatok jól, és álmodjatok szépeket. Nemsokára elfelejtünk minden rosszat!

Sok-sok finom puszit Nektek.

Meme


Andris 4 éves 


Drága Andris Csillagom!

Ha úgy hozta a sors, hogy a tényleges szülinapodon nem köszönthettünk fel, bepótoltuk később. 
Amikor már az Anya megkapta a "papírt", mely megérkezéséig nem adott oda Benneteket Apának, haza hozhattunk Benneteket. Az volt az első, hogy az elmaradt szülinapodat pótoltuk. Öröm volt látni Benneteket, hogy milyen boldogok és felszabadultak vagytok.






Sajnos a boldog pillanatokban sem tudtatok teljesen kikapcsolódni.



 Hol van az én két cserfes Csillagom felhőtlen mosolya?




Remélem, egyszer vége lesz ennek a rémálomnak, és újra mosolyt tudunk az arcotokra varázsolni. 

Szomorú szívvel ölelnélek Benneteket, de sajnos nem vagytok itt. Millió puszi Nektek kicsiny Csillagaim. 



Meme


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése